Miklósnak lenni egy döntés, egy helyzet, egy adottság, e szimpatikus, komolyan és jól csengő név viselése - gondolom -, öröm. Öröm lehetett annak, aki valamikor adta és kapta és aki a szájában kedvtelve ízlelgetve kimondja.
Szeretem a Miklós nevet, talán mert az utamon Miklósokba botolva, olyan Miklósokra leltem, akik szinte egytől egyig egybecsengtek nevükkel, vagy éppenséggel fordítva, vonzó, kedves tulajdonságaikkal, emberi viselkedésükkel öregbítették a Miklós nevet.
Ha akarná a világ, sem tudná eltitkolni, hogy a mai nap a Miklósokat illeti, ma van a Mikulás. Jól is van ez így. Nem kell a dátum után kutakodnom, mikor van Miklós. Fennen hirdeti magát, nincs is más tennivaló, látom a sok Mikulást, ajándékcsomagot, ja, Mikulás, aha, Miklós. A többi számomra nevezetesnek tűnő névnapot pedig vagy tartsam fejben, vagy írjam föl, nehogy a maga idejében elfelejtsem. A Miklóssal így sosem járnék, ugye?! Legyen, Miklósok, nagyon szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése