A lekvárnak annyi

Sommásan ezt is mondhatnám a tegnapi utolsó napunkról, egyben búcsúnkról Esztertől, Londontól, hogy a lekvárnak annyi. Ugyanis igazi angol lekvárt hoztunk volna haza ajándékba egyeseknek, viszont London kapuját őrző vámosok ezt  másképp gondolták. Szabály szerűen járhattak el akkor, amikor a lekvárokat a piciny csomagunkból kiszedték -, víznek, vizes alapúnak mondták -, egy laza mozdulattal a szemétbe hajították. Az elsődleges megrökönyödésen túllépve mondtam Tibromnak, hogy ne emésszük magunkat felette, ezek csak tárgyak, törékeny, feledhető, el- és kidobható tárgyak, hát oda vélük. Emlékeinket, három napunk felejthetetlen emlékét senki sem veheti el tőlünk, akár lekvárral, akár anélkül. Következzen a három nap elbeszélése képekben, melyek talán magukért beszélnek.