Már megint itt állok egy érzéssel, amelyet megpróbálok szavakba, egy szóba legalább önteni, meghalt, Udo Jürgens meghalt. A napokban halt meg, mondják, váratlanul. Életének nyolcvanadik évében eltávozni, mondjuk, nem is egészen váratlan dolog, de nem is mindennaposan feltételezett. Előtte még szerepelt, turnén volt és további turné állomásokat tervezett. Lemeze jelent meg legújabb dalaival. Udo Jürgens nyolcvan évesen élőbb volt az élőnél, de jónéhány kortársánál, művész kollégájánál mindenesetre. Kimegy példának okáért sétálni a svájci Münsterlingenben, sétál, mert hogy friss levegőre vágyik, sétál, mert meg akarja mozgatni tagjait, sétál, sétál, idősen is kerek a világ, minden a legnagyobb rendben, erre fogja magát, összeesik és meghal. A szíve mondja fel a nyolcvan éves szolgálatot és nem a lába, meg a karja, meg a gyomra, sem a feje, a torkában lakozó egyedül álló hangjáról nem is beszélve. Az a szíve fejezi be a földi pályafutását, amely nem sokkal a sétáló szíve előtt még a jubileumi születésnapi koncertjén ült és hallgatta, amint kortársai, barátai, énekes, előadóművész társai adtak elő Udo Jürgens-számokat megríkatva a szûletésnapost, alaposan megdobogtatva az addigra sok mindent át- és megélt szívét. Udo Jürgens közönségként, első számú célközönségként hallgatta saját dalait, örült, nevetett, könnyezett, áll fel tapsolni, lépcsőket megtéve személyesen odamenni és megköszönni minden egyes produkciót, kezet fogni az előadóval, puszit adni, kívül-belül megkönnyezni, amit látott, hallott, amit átélt. Gyönyörűség szemnek, fülnek, léleknek, szívnek is, jócskán megterhelve tömény érzelmekkel. Erre tett rá még nem is egy lapáttal Helene Fischer Show-jában maga Helene Fischer, aki különlegesen nagy átéléssel énekelte el
Udo Jürgens Merci, Chérie dalát a születésnapos Udo Jürgensnek, akit láthatóan mélyen megindított a performance, elsírta magát, úgy köszönte meg az előadást.
Valamikor a következő napokban vágyott sétálni menni lakóhelye körül Svájcban, sétálni. mely szokása lehetett, de most különösképp is kedve támadt erre a kis mozgásra, fejének kiszellőztetésre, szívének megjáratására az elmúlt napok megszámlálhatatlanul sok, kedves, érzelmileg, fizikailag megterhelő eseménye után. Milyen szép az idő, december végére igazán nem jellemző, de jó sétálni, idei utolsó nagy sétáim egyike lehet ez, latolgatta magában Udo Jürgens, ha akarnám sem feledhetném, hogy nyolcvan éves lettem, annyit és annyian ünnepeltek odahaza Németországban, igazán kedves volt, ezt egy életre megjegyzem, azzal összeesett, nyolcvan éves voltam, nem akármilyen nyolcvan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése