Miklós után, Susy előtt, a Nyílas kiváló jegyében, ma van Eszter nagy napja. Ami akkor is a tiéd és akkor is nagy és akkor is kitűnik az összes többi nap közül, amikor fáradt vagy, amikor borúlt az idő és esik az eső, sansz sincs, hogy a nap akár csak egy csöppet is süssön. Belül benned ragyog valami, terjed a mosoly az arcodon, látszólag ok nélkül van jókedved, mely elsöpör minden más érzést, úgy parancsolja le őket a porondról, lelked színpadáról, mint amelyek ott sem voltak.
Ezen a tizenkettedikén az évnek a tizenkettedik havában kívánom, hogy tartsd meg derűdet, küzdő szellemedet, optimista beállítottságodat, hited a jóban, kíváncsiságodat, kedvességedet, odafigyelésed mások iránt, humorodat, tanulni vágyásodat, mindazokat a tulajdonságaidat, amelyek téged, ezt az Esztert alakították, melynek nyomán lettél az, aki, egy végtelenül kedves, megnyerő, szimpatikus ember, a lányunk, bátyáid húga, anyám egyik unokája, testvéreim unokahúga, unokatestvéreid unokatestvére, de itt már abba is hagyom, mert mindjárt a saját nyelvembe botlom bele, szép is lenne úgy hasra esni.
Eszterem, legdrágább Eszterem, legyen nagyon szép napod, érezd benne magad nagyon jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése