Becsiccsentve - másodszor

Sokadszorra is írhatnám, hogy szép az élet szép helyen, szép környéken pálinka, bor nélkül, amikor borral, pálinkával még szebb, s ha már ezt tolja az ember elé a Sors a maga váratlanságában, akkor kár volna az ellenállás, a más igen, de én nem karakánsága, miszerint jó nekem alkoholicne napoje nélkül is akkor, amikor vele sokkal, de sokkal jobb (mintha masszív alkoholista lennék, pedig dehogy).

Elfogadom az öntögetést, ma is a két fél kupicányi erőset, a két fél boros pohárnyi bort, mindegyik különbözik a másiktól, abban közösek, hogy áldásosan hatnak kedélyre, hangulatra, vérmérsékletre. A kinti viharos hideget is jobb úgy bentről elviselni, ha az ember bent van, és van benne egy kis nyomás, éppen annyi, amennyitől a viharos szél csendesülni látszik a képzeletben. 

A vacsoránál sem utolsó a hangulat, amikor elég nekem egy kisujjat is felemelni, megmutatni, éktelenül és valószínűleg törvénytelenül vihogok rá egyet, egyet? Vacsorázó társam minden megjegyzése is célba talál nálam, minden apró megszólalását viccesnek találok, hatalmas hahotával nyugtázom. Hálás közönsége vagyok a legfahumorúbb társamnak is, aki erre a kis időre válik a humor zsonglőrjévé. A házi pálinka csöppjei mellett jobban csúszik a beszélgetés és a sült pácolt hús.

Ma még tart ez a kicsit gőzös hangulat, hadd legyen, segít mindannyiótoknak klassz évet kívánni egészséggel, szerencsével, minden széppel, jóval ellátva és mindennel, aminek teljesülését magatoknak is kívánnátok jövőre.
Egészségetekre!