A csipkebogyós nagyon jó volt, illata és az íze a csipkebogyóé. A vodkás üvegben valószínűleg vodka lehetett, azt is javasolnám mindenkinek, ha véletlenül ki nem fogyott volna. A Törköly pálinka után a saját készítésű pálinkáját kóstoltam. A harmadik kupica után - csak félig öntve, de tényleg - még láttam, hogy barackszem úszott az alján. Az édes Furmint jól esett a Hárslevelű előtt. Nem értettem, miért fűtenek ennyire a házban, a fele is bőven elég lett volna.
Nem vettem komolyan, pedig a házigazda azt mondta, hogy mindent ihatunk, amit a házban csak találunk. Rásandítottam a pálinka kiállításra a hűtő tetején, egymás mellett vagy négy üveg. Ezt is? Persze. Az egyik közülük a saját gyártmányom. Barackszem úszik az alján. Ezt megjegyzem, fogadtam meg magamban. Van bor is, folytatta. A hűtőben két üveg fehér, sárgálló bor nézett szembe velünk, mintha mosolyogtak volna egyenesen rám. Ezt is? Természetesen. Barátainktól kaptam ajándékba. Aki csak ide jön hozzánk, ihat mindent, a vendégünk.
Elfogadtam házigazdánk meghívását, ettem, ittam ezt is, azt is. Különösen rózsás kedvem lett, pedig rózsa errefelé és télvíz idején egy szál se, vagy csak nagyon elvétve. Rózsás lehet az orcám, a füleim sem szégyenemben vöröslenek. Rózsásan érzem magam, meg egy kicsit talán becsiccsentve, még jó, hogy az ide-oda, a föl-le járkáláshoz házon belül nem kell közlekedési engedély, zsaru sem bírságol, pedig egy kicsit megbüntetném magam kacsázó tartásért, járásért, mikor is tömegektől foglalom el a gyalogos sávokat, még ha pillanatokra is, igaz, itt most rajtunk kívül nincs senki, kong is a fejem magamtól. Ráfogom az egészet az elő, elő, előszilveszterre, jó? Az elbírja a többféle pálinkát, meg a borokat is. És mikor legyen jó a kedvem, ha nem mindig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése