Heitzmann Cukrászda - Sárospatak

Hülyének nézhettek a Heitzmann Cukrászda dolgozói, amikor azt magyaráztam jól artikulátlan és elég hevesen gesztikulálva, hogy Sárospatak nekem úgy lett a kedvenc városom, hogy sohasem jártam itt még életemben. Amikor Túrkevén nyaraltam, nem jöttem ide. Amikor Füzesgyarmaton szálltam meg, nem jöttem át. Amikor Tokajban töltöttem néhány napot, akkor sem ejtettem útba. Mindahányszor Sárospatak környékén jártam, annyiszor járt a fejemben, hogy el kellene jönni, itt kellene tölteni legalább egy fél napot, ha nem többet. Kaptam közben Fazék barátnőmtől e-mail-ben Sárospatak-mellékletet gyönyörű fotókkal, mintha csak tudta volna, hogy az idők folyamán csöndesen szívem csücske városommá avanzsált Sárospatakról van szó.

Annyit néztem a város fényképeit magamtól is, szinte már fejből tudni véltem, mi hol van. Ma eljött végre a pillanata, hogy a pillanatoknál kicsit többet, néhány órát töltsek kedvenc városomban. Csöppet sem aggódtam, fog-e tetszeni, látok-e majd' mindent, mi megtekintésre érdemes. Azon sem törtem a fejem, csalódom-e majd a látványban. Minden úgy történt, ahogy az meg volt előre írva a szívemben, és Sárospatak is ott maradt meg benne mélyen beágyazva, ahol eddig is volt, immáron élő élménnyel gazdagítva.

Elmenetelünk előtt, s hogy Tibrom eltévesztette a visszutat az autóhoz, botlottam bele a maga puszta véletlenségében, váratlanságában a Heitzmann Cukrászdába. Pici volt, észrevétlenül bújt meg az egyik forgalmas út házai között. Üveges ajtaja, ablakai éppen annyira szélesek, mint amennyire csöppnyi teret rejtenek maguk mögött. Jobbra vitrines pult, szemközt vitrines pult, telis de tele ínycsiklandozó süteményekkel, közöttük csöppnyi átadó tér, előttük parányi hely a falon pulttal álló fogyasztáshoz. Melegen pácolt fa, üveg, fémes csillogás, akár a mesében, A kínálat - így Szilveszter előtt is - kellőképpen gazdag ahhoz, hogy az embert fejtörésre késztesse a választásában, krémes, gyümölcsös szeletek sokfélesége, mignon, stb.
Mindenütt krémest kérek legelőször, minőségén mérem le az adott cukrászda színvonalát. Most a francia krémes mellé egy kardinál szeletet is rendeltem. Vonzó volt megjelenése, mellyel helyből sugallta, hogy más, mint kitűnő nem lehet. Rémlett még a zűrös, távoli múltamból, hogy valaki a dús baráti körből sütött házilagosan ilyent, halványan bár, de nagyon jó élményeim maradtak meg róla. A sárospataki Heitzmann Cukrászda kardinál szelete minden képzeletet felülmúlt. Ízlett a krémje, melyet ropogós keretbe foglalt a tekercsekhez hasonlatos alakja. Fenséges is volt, tartalmas is, a nekem jutott fél adag csupán arra volt jó, hogy újabb adagokra ácsingózzak. Elejtettem Tibromnak csak úgy mellékesen, hogy viszünk négyet, a gyerekek is kapnak belőle. Inkább viszünk a kardinálból hatot, s akkor anyunak is jut belőle. Így lett belőle kettő, mindkettő az enyém, Tibrom egy fia morzsa nem sok, annyit sem kap belőle. Naná. Így jár, aki a Heitzmann Cukrászda kardinál szeletével takarékoskodik Sárospatakon.