Tízen fokokban

Mágikus hatása van a tahisi háznak rám. Kiszédülök a hétvégén szombaton valamikor a városból, s egy valamiben biztos lehetek, ha élesztő nincs is a hűtőben, de a frissen vásárolt ott lesz a kezemben. És ha már élesztő, akkor az valamit jelent. Kelő tésztát, az Istennek kelni nem akaró tésztát, félig megkelt tésztát. Igaz, mióta nem törődöm a kelt tészták lelkivilágával, azóta tésztás kezük-lábuk törik, hogy megkeljenek. Mint most is ebben a tízen fokos hőmérsékletű házban, fogtam vagy tizenkét fokot, amely egy átfűtött este során tízenhatra araszolt föl. Hát mit ne mondjak, dicső összedolgozása Tibromnak, fahasáboknak, kályhának, helyi szellemeknek. Én ebből csak annyit érzékeltem hajnali fél ötkor az ágy melegemből kikelve, hogy itt valamikor biztosan nagy-nagy meleg lehetett, eszement forróság, de most megvesz az Isten hidege. A kályha ablaka vaksin bámult rám, míg maga a kályha még az esti fénytől, hőségtől, bensejét nyaldosó lángoktól, lángoló hangulattól lehetett elalélva, ünnep volt itt benn, meg nagy tánc, susogta. Itt kinn meg hideg van, hol van már az a tizenhat fokos csúcshőmérséklet. A Holdban, meg a konyhában dörmögtem magam elé, amikor ki tudja hanyadik körömet futottam az aprócska konyhában a tálaló pult, a mosogató, a másik tálaló pult között. Melegem lett egyhamar és melegem is maradt. Mosogatás közben meg még melegebbet éreztem. Értetlenül néztem magamon végig, a ruházatom nem bővült, és mégis. Megérintettem a falat, mely a kályhával volt hátsó szomszédos. Aha, itt van a meleg nyitja elásva. A mai kelt tészta sorsa ezzel megpecsélődött. Egy szempillantás alatt kerültek egymásra élesztő, cukor, meleg tej letakarva a kályha maradék hátsó melegében konyharuhával. Hát persze, hogy büszkén dagadt élesztős melle igyekezetében, amikor egy félóra múlva megnéztem, hogy mutassa, milyen ügyes. Tojással, maroknyi cukorral, margarinnal, csöppnyi sóval, jó sok liszttel toldottam meg majd a kályha hátsó, még utolsó melegébe toltam. Most mutasd meg, ha tudod, motyogtam magam elé, bár annyira nem érdekel. Persze, hogy fölemelkedett. Túltett magán rendesen, épphogy nyakát nem törte buzgó kelési igyekezetében. Jól van, akkor nincs mit tenni, kénytelen leszek téged - legeltettem büszke-dicsérőn pufi, puffadó testén szememet - mazsolával vegyes túrós tekercsnek, meg túrós kalácsnak megsütni. Így is lett.