Azért az nem kis teljesítmény, hogy Anikó legendás zöldborsólevesével szerepelt tegnap együtt az étlapon, fej-fej melletti eredményt hozott, és még az Araratba is bekerült. Tehette ezt valószínűleg azért, mert Anikó zöldborsólevese már nem egyszer népszerűsítette magát ehelyütt, míg Anikó paradicsomos húsgombóca főtt krumplival most először kukkanthatott ide be.
Egyébként paradicsomos töltött paprika névre hallgat Anikónál is, lehetett a paprikát kérni vagy nem kérni, én valamilyen haránt impulzustól indíttatva nem kértem. Talán nem akartam a pöttyedt paprikával bíbelődni, teljesen át akartam magam adni - mindenféle "zavaró" momentum nélkül - a paradicsomos szósz-égbolton tocsogó húsgombóc-bolygók, körülöttük elszórt főtt krumplicsillagok élvezetének. Mert ez volt a javából: élvezet és gyönyörűség, soha véget érni nem kívánó egy falatba gyűjtése húsgombócdarabkának, főtt krumpliszeletkének és ami fő, paradicsomszósznak, olyan paradicsomszósznak, amely Anikónál tényleg paradicsom színű, valóban paradicsom ízű és bőséggel terpeszkedik a tányéron, túl akar bugyogni rajta, le is folyna róla, ha szerencsés véletlen folytán nem lettem volna ott, hogy nagy komótosan, ízében, színében, állagában, illatában tobzódva leegyem, leszürcsöljem, felhörpintsem, leharapdáljam róla, bekebelezzem, mindegy is a cselekvés, csak mint a lassított felvételeken történjék, és tartson kellően soká, talán éppen máig, Anikó egy másik remekléséig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése