Lehet azon filózni, hogy a szeletben ki is, mi is az a Holstein -, nagyon valószínű a névadó -, akiről a nevét kapta, mert kitalálta, majd valakivel megcsináltatta, s mivel a fogás különleges lett, olyan jól sikeredett, hogy rajta ragadt a neve éppen úgy, ahogy a Holstein szelethez szervesen tartozik hozzá a fölötte trónoló tükörtojás.
El tudom képzelni, hogy Anikó nem az eredeti receptet kivitelezte az üzemi konyhán, ahol napi szinten ötven-hetven ember fogyasztja az ebédjét, de ki is kérné tőle rajta számon a kapribogyót, a kaviárt, a szardellafilét, amikor mindezek nélkül Anikó Holstein szelete így is utolérhetetlenül finom, egy kulináris élmény lett.
A Holstein szelet adta magát, amikor a már önmagában is fantasztikus zöldbableves után ez az étel következett krumplis körettel, csalamádéval. Aranyló barnára volt sütve a sertésszelet, mely puha volt, tiszta, tekintélyesen nagy és mócsingmentes. Ezen a barnára sült sültön terpeszkedett a tükörtojás, amely azt a természeti tüneményt adta elő, hogy a fehérjéje át volt sütve, a sárgájának az alsó fele is, míg a felső része helyben folyós volt.
Holstein ide, hol nem stein oda, azt hiszem, hogy ezt így csak Anikó tudhatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése