Die Helene Fischer Show

Gyakorlatilag mindene megvan: hangja, alakja, szépsége, szexepilje, végzettsége, tapasztalata, karizmája, hogy világsztár legyen. És ehhez még nő is, sovány is, szőke is, rácáfol az előítéletekre, esze is van. Nem sok ez egy kicsit és gyanús, hogy a németek vitathatatlanul legjobb exportcikke Helene Fischer énekesnő, aki saját magát többek között úgy exportálja, hogy a Helene Fischer Show-iban a berlini közönség elé hozza egy esztrádműsor keretében, mert leginkább ehhez fogható a műsora, a neki éppen legfontosabb, legkedvesebb és mellesleg rendelkezésre álló előadókat, formációkat, csapatokat, stb. A sztárok, világsztárok pedig jönnek, boldogan jönnek Helenehez, akár egy szám erejéig, vagy hogy együtt énekelhessenek egymással.
Az idei december 25-i Helene Fischer Show-ban Howard Carpendale, Peter Kraus, Leona Lewis, Otto Walkes, a Red Army Choir szerepeltek unter anderem, többek között. A Vörös Hadsereg kórusa francia szólistával a Carmina Burana-ból adott elő részleteket hangzásában úgy, hogy a hátamon futkosott a hideg nem a mínuszoktól, hanem a gyönyörűségtől. Ezután még a Sky Fall-ból Helenevel énekeltek duettet. Vörös Hadsereg Kórusa és a Sky Fall, egymás mellé írni is elég érdekes, nemhogy hallgatni. Helene később a Sunrise Boulevard-ral és az Il Divo-val is énekelt közösen dalokat, bevallom hatásosan és szívet melengetően.
Helene itt, Helene ott, Helene mindenütt, amikor egy musical-es betétcsokorban egymás után jöttek a slágerek a Flashdance, A Chorus Line, a Dirty Dancing musicelekből, s amelyekben Helene a nem kevés tánctudását is felvillantotta.
Szó se róla nem semmi, amit Helene Fischer a három órás tömény színpadi jelenlét alatt visz véghez: szólók, duettek, kamarazenélés a vendég énekes társakkal, vendégek bemutatói, meglepetés számai, saját dalainak blokkja, és közben folyamatos párbeszéd a közönséggel. És a közönség örül. Persze, hogy örül, hogyne örülne, amikor egy légtérben lehet nagy kedvencével. A közönségben elérzékenyült, már-már síró arcok, és hatalmas tapsvihar, álló ünneplés, egy egyre felfelé ívelő tetszésnyilvánítás állomásai, a legvégén negyedórás szűnni nem akaró tapssal.
Ez Helene Fischer, aki nem mondja ki, mint Cher tette legutolsó gigakoncertjén a fiatal, az utána jövő, a babérjaira törő sztárlánykáknak, hogy "na, ezt csináljátok utánam, lányok", hanem csak van, koncertezik, egy-két évente csinál új CD-ét, rendszeres szereplője a német médiának, évi egyszer megcsinálja Berlinnek ezt a mammut koncertet Karácsony másnapján, amelyről az egész ország és Eurovisionak köszönhetően Európa szerte beszélnek.
Minek mondana bármit is, hiszen mindjárt jövőre lesz csak harminc, szemtelenül tehetséges és fiatal.