Sógornők ott, sógornők itt

Csak nem attól kitűnő egy történet, mert egyetemes, mert bár kanadai az írója, Michel Tremblay a kanadai francia őslakosság nyelvén írta és kanadai színészekkel játszhatta eredetileg Kanadában, a darab Parti Nagy Lajos által a Pesti Színház számára átírt, Hegedűs D. Géza rendezte előadásban 13, azaz éppen tizenhárom színésznővel vitte színre úgy, hogy bőven azt hihettük, rólunk, baromira nehéz sorsú magyar nőkről szól.
Lottózunk, totózunk, keresztrejtvényeket fejtünk, a megoldásait beküldjük, tévés fejtörőkre nevezünk be, kaparós sorsjegyeket kapargatunk, és a sok-sok többi, a nyerés, a jackpot megütésének reményében. Örökké reméljük, hogy majd miénk lesz az X milliárd, a néhány millió is megteszi, de legalábbis megnyerjük a hétvégét, a sokcsillagos csili-vili wellnesben.
Kútvölgyi Erzsébetnek óriási mákja lett, amikor megnyert egymillió matricát, amit füzetecskékbe ragasztás után az áruház katalógusa kínálatából levásárolhat. Mutatja és meséli és álmodozik arról, mi mindent fog vásárolni, mit mire fog kicserélni. A szemünk előtt alakul át képzeletünkben nappalijának berendezése, látni véljük fürdőszobájában az új masszírozó zuhanyzót és csak onnan tudjuk, hogy bidét is fog venni, mert mi - Kútvölgyivel ellentétben - felismerjük, amikor erről mesél. Az életében maga körül a tárgyak kicserélődnek, hiszen a millióból mindenre futja, de csak abban az esetben, ha a matricák a kis füzetecskékben a helyükre kerülnek.
Egy estére meghívja magához a testvéreit, sógornőit, szomszédait és otthon tartja a lányát, hogy segédkezzenek a matricák ragasztásában. Ahol tíz-tizenhárom látszólag különböző, de a mélyben hasonló sorsú nő összekerül, akkor ott minden percre jut a folyamatos blablablablából, dumapartiból, veszekedésekből, kiabálásokból. Káromkodásokkal, angol szavakkal fűszerezve, amelynek eredménye a "mangol", a magyar és angol zseniális egyvelege, amelyet az olyan néző is kiválóan megért, aki amúgy az angolhoz mit sem konyít.
Parti Nagy Lajos nyelvi leleményének, zsenialitásának köszönhetően fergeteges játék kerekedik szavakkal, kifejezésekkel annak ellenére, hogy a női sorsok korántsem szívderítőek. Börcsök Enikő, Tornyi Ildikó, Majsai-Nyilas Tünde, Hegyi Barbara, Igó Éva, Halász Judit, Pápai Erika, Hollán Zsuzsa, Vencel Vera rövid és kivonatos élettörténetét a darab különböző pontjain megismerhetjük, hallgatásuk közben sokszor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek.

Ettől volt szerintem kitűnő az előadás, meg attól is, hogy elhittem, Kanadában is ugyanolyan hús-vér nők álmodoznak, hogy megütik a főnyereményt, hogy életük megváltozik, hogy kikerülnek ebből az alja életből, s amikor megnyerik, akkor mégsem változik semmi. Rövid időre képzelődnek, elhiszik, hogy másképp lesz, majd marad minden a régiben, a reménytelenségben reményt vesztve.