Nem tudom, minek örüljek
jobban. Annak-e, hogy olvashatom végre Bruck Andrást online, vagy annak, amit
írt és ír, vagy annak, hogy még olvashatom. Ülhetek szobám sarkában
asztali spotlámpám fényében, odaszögezve a gép elé és egyik Bruck cikket
olvashatom a másik után. Mert már ez is örömet kell, hogy okozzon az embernek:
maga a lehetőség, hogy a régen dédelgetett szándék és akarat megvalósult.
Grecsó Krisztiántól
egy múltbéli levélváltásunk alkalmával megtudhattam, hogy Bruck Andráshoz az út
az ÉS előfizetésén át vezet, lett légyen az papír- vagy online alapú. Hosszú
hónapokig tartott az emésztés, melyre a döntés villámszerűnek, már-már meggondolatlannak
tűnhet. Egy jól irányzott huszárvágással tegnap, december 22-én átutaltam hétezerszázötven
forintot az ÉS féléves online előfizetésére.
Csodákat tud
művelni ennyi pénz annak, aki így jut az információnak egy olyan tárházához,
forrásához, amelyről ugyan tudott és hallott, de inni belőle valamiért képtelen
volt.
Grecsó Krisztián
azzal biztatott, hogy csak nyugodtan fizessek rá elő, hiszen egy lapszám ára egy
korsó sörének felel meg. Igaza volt, amikor az ötszáz forintot egy korsó sörrel
vetette össze csak, hogy érezzem döntésem súlyát, könnyűségét.
Ehhez képest most
itt ülök szobám sarkában az asztali lámpám fényében és Bruck Andrást vedelek,
egyik írását a másik után, merthogy az online előfizetés megengedi, hogy
hozzáférjek a kútnak még a legmélyebb rétegeihez, múltbéli, letűntnek hitt
írásokhoz is. Kicsit kótyagosnak érzem magam A jel, A hátsó kijárat és A vágy
autóbusza után és hol még a vége… És Bruck mellett persze ott vannak a többiek:
Váncsa István, Konrád György, Spiró György, Darvasi László, Sándor Iván, Háy
János, Parti Nagy Lajos, Lévai Júlia, mindenkit fel sem tudok itt sorolni és ott
van maga Grecsó Krisztián írásaival, kritikáival.
Kívánom, hogy
rosszabb Karácsonyom ennél ne legyen és másnak sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése