A politika
nem kerül szóba. Átfut rajtam, miképp lehetséges köztünk ez a semleges,
távolságtartó politikamentesség, amikor tudvalevő, hogy mindkettőnket egyformán
érzékenyen érintenek a mindenkori történések, most a jelenlegi politika
döntései, ügyeskedései, már-már ármánykodásai.
Tudod, az a
legnagyobb baj, szólal meg Somi, hogy ami most van, azt nemcsak az utolsó néhány
évnek köszönhetjük. Az országban ez a siralmas helyzet, az emberek közötti
elmérgesedett viszonyok sokkal, de sokkal mélyebb gyökerűek és régebbiek, mint
hinnénk. A gyűlölet, az irigység, az egymás eltaposása, a feszültségek szítása,
a széthúzás jellemző ránk. Nézd, mit művelünk a magyarsággal határainkon túl,
mikor már nincsenek is határaink. Terjesztjük Nagy-Magyarország eszméjét,
ígérjük, hogy visszaállítjuk, ami volt. Pedig ami történt, megtörtént, és nem
véletlenül, nincs visszaút. Mi meg, mármint a politika ebben a súlytalanná,
értelmetlenné vált helyzetben gerjeszti a feszültséget magyar és magyar között,
a szomszédos országos politikák között Európa közepén. Ott tartunk, hogy az
egyik Szlovákiában élő ismerősöm már jó ideje hallgat magyar voltáról. Nem akar
a fejére bajt.
Ez a
rezsicsökkentés meg trükknek nagyon jó volt, de semmi más. Három-négyezer
forinttal több marad meg havonta. Egyébiránt meg húszezreket hagyok ott
bevásárláskor. Irtózatos a drágaság a múlt évihez viszonyítva. Tudod, én
kiegyeztem volna az eddigi rezsivel, de az élelmiszerek árát nem hagytam volna
így elszabadulni.
És tudod,
hát ez a töketlenkedés az ellenzéki oldalon. Mindenki tudja nagyon jól, hogy
nincs más lehetőség, mint összefogni. Erre mást sem látsz, mint örökös egyet nem
értést, kirekesztést, egymásra mutogatást. Ezek már most sem tudnak egymással
megegyezni létfontosságú ügyekben, amikor a jövőnk a tét, akkor mi várható
tőlük majd a hatalomban? Annyifelé húznak mind, ahányan vannak. Ezenközben a
Fidesz egységet mutat és sugall és ígér. És ott a fene nagy fekete lyuk a
Jobbikkal. Nem tudjuk, mennyien vannak, de valami azt súgja, hogy rengetegen,
és iszonyú meglepetést fognak a jövő évi választásnál okozni. Megerősödésüknek
beláthatatlan következményei lesznek.
Tudod, ez a
kilátástalanság, önnön tehetetlenségem nyomaszt, már-már depresszióssá tesz,
pedig tudhatod, hogy nálam kevesebb optimistább beállítottságú embert ismersz.
Képtelenség, hogy amikor nyitottak lehetnénk végre és húzhatnánk előre, mint a
nyíl, és gazdagodhatnánk, akkor bezárkózunk, a múltba révedezünk, annak is
legdicstelenebb korszakaiba, nagymagyarkodunk, így kizárjuk magunkat a modern
Európából.
Ha fiatalabb
lennék, elmennék innen. Barátnőm egy gyárban dolgozik Angliában, és arról
áradozik, hogy milyen nyugalmas kint az élete.
Nagyon ránk
férne, elhiszed?
Megjelent a Galamus Az olvasók írták rovatában 2013.
december 18., szerdán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése