Ma Eszter éppen ennyi idős, hurrá!
Ez a revelációs érzés volt bennem már a reggelt megelőző este: csak sikerüljön valahogyan emlékezetessé tenni a születésnapját Eszternek. Ehhez mára szinte egyetlen eszközöm a születésnapi vacsora szűk családi körben. Mindenki ráért, mindenki fontosnak tartotta, hogy haza jöjjön erre a pár órára.
Eszter sütötte meg előző este a zabpelyhes kekszet, amely a muffinok mellett már szinte a saját védjegyének számít. Előtte rántott hús és sült krumpli volt a főétel, amit egy nem is veszélytelen vállalkozás az éhes társaság szeme előtt kivitelezni. Márpedig éppen az történt, hogy a kisülő hús közepette szólalt meg hátam mögött a kórus, hogy mennyire éhes, hogy mikor lesz kész végre a vacsora. Még szerencse, hogy volt egy kis kínai leves az előző napról bendő töltőnek, az éhséget percekre odébb űzőnek.
Vacsora utáni közös játékról a társasjátékok nagy mestere és gyűjtője, Dani gondoskodott, aki a zsebéből halászott elő egy kerek halkonzerv alakú valamit benne színes képeket elszórva tartalmazó kártyákkal. Nagyon jókat szórakoztunk a párok össze-vissza keresgélésével, amelyben a felfogó képességnek, gyors kapcsolásnak, egyáltalán gyorsaságnak kiemelt szerepe volt.
Eszter szülinapja most múlt el, a Dávidé majd februárban. Már most klopfolom, panírozom a csirkemell darabokat, hogy időben kész legyek vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése