Frances Ha

Nem igazán tudom, hogy tegnap mit láttam a Mackóval. Moziban voltunk, sötét volt, kezemben egy zöldségekkel gazdagon megrakott csirkemelles szendviccsel elfogyasztásra várva, mellettem egy Colával ültem a hetedik sor legszélső ülésén, másik oldalon Mackóval, és a Frances Ha ment.
Önszántamból ültettem be Mackót a filmre. Láttam ui. valamikor a film plakátját az Urániában, megtetszett a beharangozó szövege. Vettem a fáradságot és elolvastam róla néhány kritikát, amelyek szimpatikusnak és egyenesen nézhetőnek sugallták a filmet, amolyan nem szokványos amerikai mozinak, amelyet általában egy független amerikai filmes rendez vagy egy közép-kelet európai rendező, ha van eladható ötlete, szerez rá valamennyi pénzmagot, összehoz egy olcsó stábot és záros határidőn belül leforgatja a filmet, hogy a celloluid szalag mielőbb a mozivásznakon pörögjön, visszacsengetve valamennyit a befektetett pénzből, ráfordított erőfeszítésről, időről, energiáról, izzadságról nem is beszélve, merthogy nyereséges nem lesz soha...

Egy fekete-fehér filmet láttunk Mackóval a mai színes világunkban, amelyet egy bizonyos Noah Baumbach rendezett, meglepetésre nem is rosszul, főszerepben a kitűnő Greta Gerwiggel, akiről eladdig azt sem tudtam, hogy egyáltalán a világon van, ami innentől már csak pozitív kicsengésű lehetett, miszerint létezését a filmnek köszönhetően felfedezve rájöttem, hogy jé, egy időben és egy világban élünk, kicsit talán elég messze egymástól.
Greta, alias Frances egy 27 éves szingli lány, aki az egész filmet hol átrohanva, hol áttáncolva, hol keresztül-kasul költözve, mindeközben folyton-folyvást beszélve, beszélgetve barátnőkkel, barátokkal, rokonokkal, idegenekkel, egyre a helyét keresi a világban. New Yorkban több helyen, lakásban, Sacramentoban, Párizsban, a szüleinél vidéken, ahol csak meg bír fordulni a film másfél órája alatt.
Hogy megtalálja-e az útját a magát táncosnak álmodó, mégis csupán egy tánccsoport mellett adminisztrátor-kisegítőként dolgozni kénytelen, valamint Sophie-val egy barátnői válság bugyrait megjárva és hogy mi lehet az a Ha a Frances mögött, mindehhez nem árt megnézni a filmet, mely szerethető, kedves és úgy kúszik az ember bőre alá, hogy észre sem venni, és napokkal később is az jár a fejedben, hogy milyen jó kis film volt, sőt egyre jobb.