Szeretem a decembert, hiszen a Mikulás, a Karácsony, a Szilveszter hónapja. Fajsúlyos, családi, bulizós ünnepek hónapja. Nagy örömök mellett persze elég munkásak, amit szeretek is meg nem is.
Nem szeretem a decembert, mert olyan végleges, olyan könyörtelenül évet záró. December végéig még tart az idei év, utána pedig menthetetlenül bővül éveink száma azzal a múlékony örömmel, hogy mi ezt már megérhettük.
Szeretem a decembert, hiszen néhány szerettem és barátom ebben a hónapban ünnepel. Miklós a névnapját. Árpi is a névnapját. Eszternek, Susynak, Miklósnak, Csücsöknek születésnapja van decemberben, Évának, Istvánnak, Tamásnak és Dávidnak a névnapja. Időrendben a felsorolás szerinti sorrendben következnek egymásután. Majdnem minden napja decembernek fényes és ünnepi és emlékzetes és kiemelésre méltó. Itt kívánok mindegyikőjüknek egészséget, boldogságot, mely tudvalevő, hogy csak egy-egy pillanat, s hogy teljesüljenek vágyaik, kívánságaik.
December hidege elvész a meleg csizma, bakancs, kabát, sapka, kesztyű mellett. Nem szeretem a nagy hideget, mely lesz, még előttünk áll és biztosan eljő.
De szeretem a decemberi havat, a fehér Karácsonyt, a hó fehérségű fák kontúrjait, amint fenségesen állnak a vastag hófövenyen. Ünnepélyes ez a ritka és ritkán tartós kép, amely szemünkbe kívánkozik, onnan agyunkba és lelkünkbe, hogy sokáig tartsa meg a december, a tél, a hó, a hideg maga nemében meghittségét, szépségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése