Saul fia

Nem tudom, milyen a film. A híre már jócskan megelőzte. Mondhatjuk majd, hogy többet vártunk, ez is valami? Lefikázhatjuk azt, ami a miénk. Amit valaki nagyon végig gondolt. Megemésztett, megvalósított és elibénk tett. A miénk és mégsem az. Mert másutt, gyökeresen máshogyan készült, másvalakikkel lett fölvéve, mint amit megszoktunk és arról szól már megint és újból, aminek sohasem lehet vége, a holocaustról. Milyen lehet egy ilyen film? Egy olyan, amely külföldön, nem is akárhol, Cannes-ban lett kitüntetve? És az egész világ róla beszél? Milyen? Hát olyan megnézős. Nyitottan, nyílt szívvel fogadós. Elgondolkodtatós, megértős, szívünkbe mászós, onnan ki nem szabadulós. És büszkélkedős vagy nem büszkélkedős, édes mindegy, a fő, hogy végre egy film, amely felől akár egyet is érthetnénk mi, itt mindannyian. Legalább nagyjában és egészében.

"Egy külföldön tanult, ott élő rendező egy New Yorkba kivándorolt magyar költő főszereplésével, sok itthon és máshol élő, ám túlnyomórészt magyarul beszélő barátok és munkatársak segítségével megrendezi azt a holokauszt filmet, amelynek cannes-i sikerétől egy csapásra elmúlt az arcomról az a szégyen, ami az elmúlt hetekben magyarként az ország - folyamatosan itthon élő és dolgozó - vezetőinek köszönhetően ráégett. Köszönöm ‪#‎saulfia‬"
Sándor Erzsi, forrás: Facebook