Arcok könyve

Egy arc vagyok a sok millió közül. Azt hiszem. Ezen a felületen egy arc, amúgy meg...? Itt csak egy arc, aki változtathatja kinézetét. Hangulata és kedve szerint. Ezen a képen így nézek ki, most ez leszek, tetszem neked? Tegnaptól oroszlán vagyok sörénnyel. Lásd meg karmaim mögött jámbor lelkemet. Mától virágos rét leszek. Arra jártam, láttam, odavoltam érte, virágos jókedvemben, gyönyörűségemben virágos rét lettem. Mostantól pedig napszemüvegem tükröződésében láthatod meg a világot. Hogy nem tetszik? Mögötte, benne akkor is én vagyok.
Csatlakozz érdeklődési köreimhez. Tessen neked ez meg az, minél több szálon kötődjünk egymáshoz.
Nézd meg ezt a mutatványt, iiiiilyen még nem volt. Hallgasd meg ezt a dalt, ilyet nem hallhattál. Ha beregisztrálsz és nyomsz egy nagy tetsziket, akkor láthatod, amin én már túl vagyok.
Olvasd el, hogy ez itt sikkasztott, az ott ellopja jelenünket, gyerekeink jövőjét. Felszállt, lezuhant. Megszületett, eltemették. Ötszál haja nőtt, foga egy sem. Hű de magas, milyen kicsi. Győnyörű, bűn ronda. Okosabb mindenkinél, a világ butája. Különleges, mindennapi. Szenved, örül. Élete színes, az enyém színesebb, jobb, szebb, nézd, láss, csodálj. Hallottál már erről? És arról? Tájékozódj, okosodj, légy naprakész. És ha tetszik, tudod, mit kell megnyomni.
Judit azt mutatja, hogy imádja a kutyákat, ne bántsam, szeressem őket. Éva kirándulni volt, képeivel nézzem, merre járt. Ljudmila a Balatonért lelkesedik. Bárhova utazhatnék, a fényképek gazdag kínálatában minden nap máshova. Zoli határozott, világos véleményt formál, kommentelik, mindenről beszámol, nélküle üresebb lenne a világom. Mesi tornásztatja agyam. A Sándor színházba hív, napi anomáliákról szükszavúan vág mellbe. Csabi szerint csak sakk és más semmi. Juci játszani hív. Barni Zen-ez velem. Rózsi gyönyörűséges idézetekkel kér arra, hogy legyek önmagam. Klári úgy kommentel, hogy megráz. Zsuzsa "felhőkön járva" gyönyörködtet flórában, faunában. Csöpp biztosít, hogy náluk minden rendben. Kati Salföldre, kultúrába visz el, Varázshegyére kalauzol. Berni mulatva mutat rá, mennyi mindenen is kellene változtatnom, hogy maga legyek a tökély.
Írjam alá, értsek egyet, ellenezzem, bosszankodjam, tüntessek, érezzek, mindenre legyen empátiám, ámuljak és bámuljak, haladjak a korral, süssek Váncza sütőporral. Süssek valamit, de jónak néz ki ez a banánosan citromos fahéjas mézes tízlapos, tényleg olyan gyors meg könnyű és finom? Fogyjak le, itt a millió hatásos módszer. Beteg vagyok? Megtudhatom, mi a bajom, magam gyógyíthatom.
Születésnapja van. Nem tudtam, hogy őneki is. Most felköszöntsem, írjak, küldjek egy képeslapot, amikor csak az Arcok könyvéből lett jeles napjáról tudomásom, és évek óta sem nem láttuk, sem nem hallottuk egymást, innen tudom, hogy egyáltalán fizikailag létezik? Ússzam fel a nagy semmiből, az Arcok rengetegéből?
Nem tudom, hogy szeretem-e a Hungarian Food-ot, az Angol Nyelviskolát, a Belvárosi Színházat. Sajnálom, hogy a Piaf lekerül a műsorról, sosem tudom meg, hogy a tetszikemmel most egyetértek a döntéssel, vagy az ellenkezés mellett teszem le voksomat.
Történt valami velem, hát láss, nézz, olvass, klikkelj rám. Ne hívj, ne írj, ne találkozzunk, ne beszélgessünk, elég egy tetszik és pipa, kipipálsz, nekünk annyi. Ha legalább így figyelsz rám, akkor én is vagyok. Itt vagyok. Ezen a felületen. Az Arcok nagy könyvében. Ez meg itt a családom, ez történt velünk, és most így nézünk ki. Tetszik, nem tetszik, ilyenek vagyunk.
Annyi minden történik velünk, a világgal. Színes, változó, örökmozgó, mint egy véget soha nem érő könyv, neverending story. Arcok, történések könyve embereken, eseményeken, írásokon, fényképeken, filmeken, hangfelvételeken keresztül. Ha nem vagyok itt, talán nem is vagyok. Hol vagyok, hol nem vagyok.
Nem baj, Panni, mondta a néhai német Klaus barátom, ha felébredtem és fáj, az azt jelenti, hogy élek. Pontosan, mint az Arcok könyvében.
Vajon létezik rajta kívül is élet...???...