Olyan kisvárosban élek (sőt, az egész környék erről híres), hogy lehet tudni, melyik utcát vagy teret vagy templomot építették a szerbek, a dalmátok, a horvátok, a svábok. Az építők nevét őrzik az utcanevek és márványtáblák.
Olyan kisvárosban élek (sőt, a környék is erről híres), hogy még csak száz évvel ezelőtt sem volt ritka, ha a piacon az alkudozás legalább három nyelven folyt.
Olyan kisvárosban élek (a környék is erről híres), hogy minden magyarországi kisgyerek legalább egyszer eljön ide osztálykirándulni - ha más országokból érkezik turistacsoport, evidens, hogy ide elhozzák őket.
A házunk építésének kezdetén az a szerb fuvaros volt a segítségünkre, aki a lovairól, később a teherautóiról híresült el - szembeszomszéd, ő törni kicsit magyar, én törni nagyon szerb, a nagymama még jól el tudott vele annak idején cseverészni horvátul.
Ebben a kisvárosban ennél természetesebb nincs is.
A nagyvárosban, ahol előtte éltem, a német nyelv is evidencia volt.
Ebben az országban, ahol élek, nagyon-nagyon sok helyen hasonló a helyzet.
Azt üzenem Orbán Viktornak, hogy érdemes lett volna nem ellógni az osztálykirándulásokat annak idején, mert akkor most nem a lószaros faluja egyetlen, általa belakott, zsíros, egyszerű paraszti portájából "ismerné" ezt az országot, nem bőgatyás, barackpálinkás gőzben nosztalgiázna a fehérvári huszárokkal az ugar szélén, mezítláb vagy vasárnapra kimosakodva - hanem ugyanilyen természetességgel értené a szerbet, a horvátot, a dalmátot, a svábot és a cigányt is. A nyelvet is, a kultúrát is.
Akkor esetleg ma nem lepődne meg a világ legtermészetesebb dolgain - és főként nem akarná a maga árokparti, tyúkszaros, despota, kétdimenziós, ostoba és gonosz világába belekényszeríteni az enyémet.
Olyan kisvárosban élek (sőt, a környék is erről híres), hogy még csak száz évvel ezelőtt sem volt ritka, ha a piacon az alkudozás legalább három nyelven folyt.
Olyan kisvárosban élek (a környék is erről híres), hogy minden magyarországi kisgyerek legalább egyszer eljön ide osztálykirándulni - ha más országokból érkezik turistacsoport, evidens, hogy ide elhozzák őket.
A házunk építésének kezdetén az a szerb fuvaros volt a segítségünkre, aki a lovairól, később a teherautóiról híresült el - szembeszomszéd, ő törni kicsit magyar, én törni nagyon szerb, a nagymama még jól el tudott vele annak idején cseverészni horvátul.
Ebben a kisvárosban ennél természetesebb nincs is.
A nagyvárosban, ahol előtte éltem, a német nyelv is evidencia volt.
Ebben az országban, ahol élek, nagyon-nagyon sok helyen hasonló a helyzet.
Azt üzenem Orbán Viktornak, hogy érdemes lett volna nem ellógni az osztálykirándulásokat annak idején, mert akkor most nem a lószaros faluja egyetlen, általa belakott, zsíros, egyszerű paraszti portájából "ismerné" ezt az országot, nem bőgatyás, barackpálinkás gőzben nosztalgiázna a fehérvári huszárokkal az ugar szélén, mezítláb vagy vasárnapra kimosakodva - hanem ugyanilyen természetességgel értené a szerbet, a horvátot, a dalmátot, a svábot és a cigányt is. A nyelvet is, a kultúrát is.
Akkor esetleg ma nem lepődne meg a világ legtermészetesebb dolgain - és főként nem akarná a maga árokparti, tyúkszaros, despota, kétdimenziós, ostoba és gonosz világába belekényszeríteni az enyémet.
Forrás: Facebook, Zsolnay Júliának köszönöm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése