Megy a tévén valami jelentéktelenség. Annyi semmiség tud menni benne, föl nem foghatom, hát lekapcsolom. Anyám mondja, nem is kellett neki a tévé, minek ment. A zaj miatt, mondom, meg a hírek miatt, amelyek sosem kellemesek. Meghallgattam, akkor lefekszem, mondja, megpróbálok pihenni, bár fáradt nem vagyok. Oldalt fekszik nagy nehezen, velem szemben, pont rám néz. Látom nem megy még neki az alvás. Elaludni sem könnyű, ha nem vagy annyira fáradt, meghalni annál inkább nem.
A youtube-ra rákeveredem. Most mondd meg, mi az, amit hallasz, kérdezem tőle. Annyit segítek, hogy filmzene. Ismerős, de nem tudom, mondja. A Baby Boom. Ja, persze, így már tudom, mondja, de hát ősrégi. Nyolcvanhármas a film és milyen klassz, mennyire friss a zenéje, Bill Conti szerezte. Több, mint harminc éves, jó régen láttam. Most ment az egyik német csatornán, ajánlottam is neked esti programnak, én újból megnéztem, németül is élvezetes.
És ezt megismered-e, kérdezem a következő zenéről. Hát persze, hogy tudom, ők a Ricchi et Poveri, mondja mosollyal az arcán. Mondom, hogy nekem Eszter jut mindig erről a számról az eszembe. És ez, micsoda? Az Abba és a Fernando, vágja rá rögtön. Ami most következik....? Mi lehet vele most, él-e még kérdezi Engelbert Humperdinckről a Please, release me és a Spanish Eyes számok után. Ez meg Tom Jones, vágja rá a Green, green grass of home koncertfelvételt követően. Azért ez e felvétel egy kicsit másabb, mint ahogyan én megismertem, mondja, de miért nem hagyod, hogy a számok végig menjenek? Sokat akarok neked mutatni a nagy kedvenceid közül. És ők kicsodák, kérdezem tőle a Summer wine szám hallgatása közben. Pedig ismerem a számot, mondja. Nancy Sinatra és Lee Hazzlewood. De őt biztos megismered. Jaj, Istenem, Frank Sinatra és a Strangers in the night, mosolyog boldogan. És ez itt a Cheerpy, cheerpy, chip, chip, emlékszel a számra? Hülyének néz, úgy nevet rám a párnáról. Hát erről mi jut az eszedbe? Istenem, de imádtam. Tudom, azért kerestem és találtam meg neked a Tie a yellow ribbon around the ole oak tree, nem is tudom, kinek a száma, itt azt írja, Dawn és valamilyen énekes, és én is irtóra oda voltam érte. De itt van egy egyslágeres nagy kedvenc, Paul Anka a Diana-val. Persze tudom, ne is mondd. És őt biztos megismered a Forever and ever gigaslágerével. Sajnos nemrég halt meg. Demis Roussos, feleli rögtön. Hatvan valahány éves volt, kár érte, teszi hozzá. Az álomba hajló oldies dizsit egy másik óriási klasszikus zárja a Térden állva jövök hozzáddal az olaszokat képviselve Gianni Morandi. Oké, de most már alszom, mondja anyám. Nemsokára hallom szuszogását, horkolását, mire elégedetten vigyorgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése