Kató Barcson éppen ma lett egyszer kilencven. Leírni szép, hát még megérni. A legutóbb a hálóban szédült meg egy kicsit, picit elesett, bevágta a fejét nem is csöppet. Azelőtt a nappaliban fogta fel először a karja, majd a padló, mikor megbotlott valamiben. Nem tört semmije sem szerencsére. Legyen az a karja, a feje, kemény a csont, sajog. Meg fáj. Azt mondja, hogy lassan már az élete is fáj. Ül egy helyben, egy jól kiválasztott helyen: nappalijában az ablakhoz közel egy kényelmes fotelban, éppen szemben a tévével. Ömlik be a fény az ablakon. Behúnyja szemét, bántja a túlzott világosság. Olykor fel sem húzza a redőnyt, épphogy kicsit, hogy meg tudja különböztetni a nappalt az éjszakától. Keze ügyében az elmaradhatatlan távirányító és a telefon. Ülve így érzi magát biztonságban. Felkel, ha nagyon szükséges. Sétálni meg kint ugye nem muszáj. Csak ül, ül, órákat ül. Nem hall maga körül mást, mint a tévét, amelyet olykor a telefon csörrenése szakít meg. A világ keresi a Katót. Tudni szeretné, hogy van. Mindig messziről, lassan, elynújtva érkezik a válasza. Megvan. Elesett. Megütötte magát, fáj, semmije nem törött. Már megint csirkemell az ebéd, vált hirtelen témát. Olyan száraz, nem szeretem. Diétásként kapom. Combot, szárnyat nem adnak, pedig azokat sokkal jobban szeretem, hiába jó ismerősöm a szakács, ebben nincs protekcióm.
Kató ma lett először kilencven. Elfáradtam, úgy izgultam, meséli, hogy milyen lesz, hogy minden jól sikerüljön. Kétszintes tortát kaptam, a kedvencemet, Feketeerdei. Volt még gesztenyés, meg képviselő fánk. A sajtos Fornettit én vettem. És annyi, de annyi virágot kaptam, el sem tudod képzelni. Olyan boldog vagyok. Sorolja lelkesen: kilenc szál szegfűt, a kedvencemet. Kilenc rózsát. Még egyszer kilenc szegfűt. Már nem is tudom, hogy mi mindent és kitől. Alig fértünk el, annyian voltunk. Eljött a polgármester is, az otthon vezetője, meg még egy-két fontos ember. Jaj, nagyon izgultam. De nagyon jó lett. És még holnap is jönnek, akik ma nem értek ide. Úgy elfáradtam, pedig semmit sem dolgoztam. Az egyszer kilencven az bizony kilencven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése