Mádtól egy kőhajításnyira lakva ki nem hagynám Mádon a Zsinagógát. Fehér Barnabás gondnok Zsinagógáját. Mert gyönyörű. Mert Mádon a történelem és a gazemberek mostanra olyannyira elfogyasztották a zsidókat, hogy itt összesen egy zsidó asszony maradt meg írmagnak. S mert Fehér Barnabás római katólikusként a gondnoka, kulcsárnoka. Ő őrzi ui. már több mint ötven éve a mádi Zsinagóga kulcsát. Amikor valaki erre jár, hallott a Zsinagógáról, annak egyedülálló Fehér Barnabásáról, akkor odaszól neki telefonon, és a hetvenhat éves Barna bácsi tíz kemény perc alatt ott terem a faajtónál. Az óriás kulccsal a vendéget a Zsinagógájába beengedi, körbe vezeti és mesél, mesél Zsinagógájának történetéről, zsidókról, szokásaikról, a Zsinagógában megfordult vendégekről, híresekről, kevésbé híresekről, jó és rossz emberekről.
Barna bácsi feje káptalan, egyik történetet ontja a másik után, humorosat szomorúval váltogatja, zsidó vicekkel fűszerezi meg az egészet, és a szép lányokról, asszonyokról sem feledkezik meg, akik persze már mind a máséi. Mondja mindezt mosollyal a szemében, szája szögletében, s amikor a történet, vicc mondanivalója leesik a hallgatóságnál, együtt nevet a többiekkel, jóízűen, ragadósan.
Barna bácsiból hogy egy van, reményt keltő. Sokkal jobb volna, ha több volna belőle. Olyan valakiből, aki társadalmi munkában végzi a mádi Zsinagóga tisztán tartását, felújítását a befolyt háromszáz forintos belépődíjakból, működtetését, mármint az arra járó érdeklődöknek a Zsinagóga nyitását, csukását, közben jó szóval tartását. Elhallgatnám a végtelenségig. Hagynám mesélni, ízesen fonni a szavakat, belőlük az érdekes, nem mindennapi igaz történeteit szőni. Ahogy Sólyom László, egykori köztársasági elnök az emberi, egyszerű, természetes bánásmódért hálából meghívta Barna bácsit a Sándor Palotába fogadásra. Arról, hogyan tanulta meg az itt járó rabbiktól a zsidóság történelmét, szokásait, s kupálódott ki az eltelt félévszázad alatt zsidóul katolikus létére. Hogy az izraeli nagykövet miképp hívta meg Barna bácsit feleségestül Izraelbe, és adták ott kézről kézre a zsidó vendéglátók a drága vendéget, hogy élőben ismerhesse meg a zsidók hazáját.
Mondom, Fehér Barnabásból érték az az egy, akivel másodszorra hozott ösze a jó Sors, a kaland, a Mádra vezető utam, s aki meglétével éppen eggyel tôbb, mint a semmi. Jó volna minden utcasarkon, üzletben, hivatalban, sportpályán, életünk szegmeinseiben Barna bácsihoz legalább megkôzelítőleg hasonlókba botlani. De ez már tényleg mese lenne a javából, senki sem hinne nekem. Tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése