Mád itt egy kőhajításnyira a szomszédban. A mulatozó román társaság egyszál gitárral danolászva az ajtónkon túl a társalgóban. A tokaji bor édesen és szárazon a gyomromban. Mi kell egy lökött érzethez még több. Hukk. A kétszer fél liter bort majdnem végig benyakaltuk a Zsuzsával, így anyám sötétebb, halál közeli gondolatait kezelni tudjuk. Hukk.
Látok magam előtt egy nőt, aki történetesen az anyám, s aki élete legbonyolultabb útjára készül a benne növekvő pusztító sejtekkel. Mi meg a Zsuzsával a következő októberi közös utazásunkat tervezzük, amit anyám szerint ő már nem él majd meg. Francba a halálos gondolatokkal, amikor tokaji édes meg fél száraz bor dolgozik az emberben, hukk, a habart bableves, hukk, és a tokaji szelet, hukk, után. Annyira munkálkodik, hogy anyámat nevetésre készteti bugyuta beszédünk. Hukk.
Változik anyám más tekintetben is. Hagyja magát fényképezni. Parókával és velem, az egyik lányával. Azt gondolhatja, maradjon neki, mármint nekem néhány közös jó hangulatú fényképünk, ha más kézzel fogható alig maradhat meg a megélt emlékeinken kívül. Nem vitatkozik, nem tiltakozik, nem takarja el az arcát, nem bújik tárgyak mögé, amikor kettőnket, hármunkat fényképeznek, mosolyog az én anyám. Hukk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése