Az utolsó pizza szelet

Az olasz pizza tésztája hajszál vékony, nagy és kerek. A töltelék beteríti tetemes részét. Rafináltan hagyják üresen a megsült, ropogós szél körülötti keskeny csíkot, hogy aki azt szereti, ropogtathasson. Az olasz pizzának fogyasztásához az olasz pizzériákban Olaszországban olasz nyelvű étlapon át vezet a rögös és göröngyös út. A prochutto-t még érti az ember. A quattro staggione (évszak), meg a quattro formaggi (sajt) ugyancsak ismerősen cseng, de az összes többi az alap pomidoro-t (paradicsom) is beleértve csak olaszul van. Végül is egy másik asztalnál ülő vendég angolos segítségével rendeltünk három pizzát és egy tésztás ételt. A Nagynak a pizza Bomba-t ajánlották sok húsos gyanánt. A Kicsi füstölt sonkásat kért. Dinek tésztához volt kedve valamilyen raguval. Én tonhalas pizzát szerettem volna.

Perifériámba jobb oldalról úszik be, hogy a Nagy ugyan eszi-eszegeti az övét, de valami nem kerek. Csak a pizza, meg az ő egyre pirosodó feje. Mintha nem az a pizza lenne, amire számított, húst elvétve lel benne. Olyan füle- és kedveszegettnek tűnik, aki rejteni próbálja rossz kedvét, nem sikerül neki. Jó, jó, finom a pizza, hajtogatja meggyőződése leghalványabb jele nélkül. A Kicsi tobzódik a füstölt sonkában. Ahova késével csak vág, vágása nyomán újabb sonka terem. Neki legalább sikerült. Mondom a Nagynak, hogy adok egy tonhalasat cserébe egy szelet Bomba-ért. Eszem az övét, valóban, lehetne markánsabb ízű, jóval tartalmasabb, húsban gazdagabb. Felajánlom a magamét a többieknek is cserére. Di ad egy kis kóstolót a tésztájából, isteni. A Kicsi rendületlenül és eltántoríthatatlanul rágja át magát füstölt sonkarengeteges pizzáján.

Telítődöm választásommal, nyoma sincs bennem az egy órával előtti éhségnek. Nézem az utolsó pizza darabomat. Mi volna, vetem föl a többieknek a kérdést meggondolásra, megemésztésre, ha az utolsó pizza szeletet meghagynánk, hogy közülünk valaki más egye meg? Hiszen jól vagyunk már lakva anélkül is, az utolsót akár egyfajta ráadásnak tekinthetnénk, nemdebár. Értetlenkedés a válasz, meg azonnali elutasítás, a pizzát végig kell enni, állítja ellentmondást nem tűrőn a Kicsi. Mit szólnál hozzá, ha a te utolsódat más fogyasztja el, még az is lehet, hogy jót teszel vele. Mosolyogva ellenkezik, és bekebelezi az utolsó szeletet is.

Jól laktál volna, gondolom magamban, a látvánnyal és az adás jó érzetével, hogy másvalaki, esetleg éppen a Nagy eszi meg végre jóízűen az utolsó pizza szeletedet, ha már a sajátjával ilyen felemásan járt. Ez most nem jött be, állapítom úgy meg, hogy csak én hallom. És az utolsó pizza gondolata éppen az utolsó pizza szelettel úszik le a gyomromba. Különben is, ugyan ki az a marha, aki pizzaevés közben ezen töri a fejét?...