Amikor apánk születésnapja mindössze két napra van innen, akkor mi sem magától értetődőbb, hogy a nagy család a húgomnál ebédel. Sóletet. Meg pizzát. A sóletet Kati maga készíti idestova tizenöt éve, a pizza pedig utolsó években szegődött a sólet társául követőnek és a közeli pizzériából érkezik az asztalunkra.
Tízen valahány éves hagyomány ez, amikor Kati egy szóból összerántja az egész családot magához egy sóletre:
- Tudjátok, a Peti papának készül - mondja.
És ezt eddig még senkinek nem jutott az eszébe kétségbe vonni. Peti papának, aki idén tizenöt éve nincsen velünk. De amikor ez a bizonyos sólet, Kati nevezetes sóletje elkészül és a nagy család mind egy szálig, pontosan tizenketten körül üli az asztalt, akkor valahogy ott érezzük magunk mellett apánkat, éppen tizenharmadiknak és erősebben, mint valaha.
Gondolom, ő is eszik a sóletből, hiszen nagyon szerette, ezért a sólet a főétel, az ő tiszteletére. Eszik és alig szól, hiszen teli szájjal sosem beszélt, most sem. Merít a kanalával, beengedi a szájába, miközben rágja az ételt, néz körbe a családjára. Nem mosolyog úgy nyilvánosan, ám mégis tetten érhető a mosolynak a csírája, amely mélyről és legbelülről fakad. Ez a mosolykezdemény az arcán valamiféle büszkeséggel párosulva, csöndes belső békével adja hírül a világnak:
- Nézd, ez az én családom.
Bár hallanám, ne csak érezném apámat, aki innen két napra lenne nyolcvanöt éves, ha tizenöt éve már nem lenne velünk.
Ebéd után Tibor megkérte családunk klarinétművészét, húgom Flóra lányát, hogy játsszon valamit most, hogy így együtt vagyunk. Így konferálta fel:
- Egy olasz szerzőpáros Verdi Rigolettó parafrázisát fogjátok hallani. Peti papa, neked szól.
Nem hiszem, hogy mindenki értette volna a zenét, amely boszorkányos gyorsaságot, ügyességet követelt az előadótól. Örömmel ismertem fel az opera népszerű áriáit az átköltött, átírt dallamokban, új hangszerelésben. Tíz percig tartott az élmény, mely közben apám jelenlétét még jobban érzékeltem magunk között.
Január legelején így jött össze sólet, pizza, Rigolettó parafrázisa nagy családi körben, egy lélek közeli élményben apánkkal, Peti papával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése