Kakukk Vendéglőben Bándon

Nincs annál egyszerűbb, mint egy átturistáskodott hosszú nap után, úgy délután négy felé, amikor itt a Bakonyban sötétedni kezd, betérni Bánd talán egyetlen és mint megállapíthattam, nem véletlenül működő vendéglőjébe, a Kakukkba. Házigazdánk, Laci javasolta és ahhoz elég hevesen meg lelkesen, miszerint nagyszerű a konyhája, isteni finom, házias ételeket készítenek, hogy mindenképpen megpróbáljuk. Ezzel meg is lett a búcsúvacsora helyszínünk, mellyel minden országjárásunkat a legvégén zárjuk.

Maga a vendéglő egyszerű fa asztalos és fa székes, kockás terítőkkel, belül semmi különös, nem is sok ragadt meg bennem az enterieur-ből. A berendezés egyszerűsége arra sarkallja az egyszeri betérőt és a rendszeres vendéget egyaránt, hogy egymásra figyeljenek, élénken beszélgessenek.
Annál inkább gyakorolt rám maradandó hatást a rendelt Bakonyi harcsám nokedlivel. Tibor ugyan leszólta a tőlem kapott közepesebb minta alapján, hogy a nokedli, harcsa, gomba a paprikás szósszal így együtt  egy érdekes kutyulmányt eredményezett, melyben elég nyilvánvalóan a kutyulmányra fektette a hangsúlyt. Lehet, hogy nekem is fel kellett volna tűnni e jelenségnek, ám én inkább az ízekben tobzódtam, élvezkedtem, gyönyörködtem.
Megállapítottam, hogy ahogy sejtettem, a bakonyi a sok gombás, pörköltes ízvilágot jelenti, amelyben - jelen esetben - a harcsát kísérendő hagyma, zöldpaprika, gomba játssza a nem is kis mellékszerepet. Amikor ilyen ízvilág jön itt össze egy tányéron, akkor ki a fenét érdekli, hogy a galuska a harcsával a közepesen folyó kötőanyagokon át kulimászba keveredik vagy áll össze.
Nekem az állt össze a fejemben, hogy a Kakukk Vendéglőben baromi jól főznek, nagyon is jól ahhoz, hogy az ember e tájnak búcsút intve a búcsúvacsoráját mindenféleképpen itt fogyassza el, de aki nem búcsút enni tér be ide, az is bátran bejöhet ide egy nagyon jót enni.
Arról nem is beszélve, hogy a Tibor Szarvaspörköltje sült krumplival fantasztikus volt, mondom én abból a két falatkából, ami nekem Tibor nagylelkű kóstold csak megjeként osztályrészemül jutott.
- Milyen volt, Tibor? - kérdésre, ha Tibortól - jó volt - válasz érkezik, akkor azt egyenértékűnek lehet venni az igencsak lelkes értékítéletemmel.
- Jó volt - mondta így egyszerűen.
Nekem ez meg éppen elég volt ahhoz, hogy kívül-belül egy jót mosolyogjak.