Csöppnyi születésnap

Biztos van olyan is, aki ötvenen túl még szereti a születésnapokat. A másikét. Mert a magáét inkább agyon hallgatná és jól elrejtené. Erre az a fránya Facebook meg fogja és világgá kiabálja. Na jó, nem úgy, hogy XY ennyi meg ennyi éves lett, gratulálj neki, hogy megérte, hanem hogy születésnapja van, ne felejtsd el felköszönteni. Ötvenen túl már leginkább annak örülünk és hirdetnénk szanaszét, hogy mi igenis és már megértük azt a kort, amit ti még nem, másik ti meg legyintetek rá, hát az is valami?
Ötven valahány éves koromig a mai nap egy volt a január végi hideg napok közül. Éppen mint ma döngettek a mínuszok, volt, hogy ilyen kopár volt a táj, de volt, hogy hótól fehérlett. Egy-két éve a huszonhetedikét az emeli ki a többi január végi kopár vagy havas napok közül, hogy ezen a napon van Csöppnek a születésnapja. Felejtené már, agyon is hallgatná, nem venne róla tudomást, átsiklana felette pontosan úgy, mint a többi számára jelöletlen januári napon, ha a családja egy nappal előtte ne emlékeztetné rá, bizonyos barátok meg két nappal előtte ne ünnepelnék meg a maguk módján. Az ember ilyenkor kénytelen belemenni, elfogadni, hiszen itt is érvényes a mondás: ha adnak, fogadd el, amikor ütnek, szaladj el. És ki beszél most ütésről, amikor csakis adásról van szó, meg az elfogadásról, annak az elfogadásáról, hogy múlnak az évek, egyre magasabb szám jelzi éveink számát, nem tehetünk ellene semmit sem, vágjunk hát hozzá jó képet, ne savanyút, ne sajnálkozót, hanem olyan belülről jövő, megelégedettséget sugárzót, mely egyfajta büszkeséggel határos, melytől hangulatunk is más lesz és tényleg elfogadjuk az éppen pillanatnyi annyit, és az ehhez társuló megemlékezést, ajándékokat.
Csöppem, kívánok neked jó egészséget, boldogságot, icipici napot ezen a jegesen hideg huszonhetedikén, napfényes hangulatot az amúgy szürke hétköznapok közé, érezd magad jól a születésnapodon.