Van a FaceBook-on egy oldal, a Bächer Ivánnak szeretettel. Kevés írással, emlékkel indulhatott Bächer Iván író, újságíró halálát követően az oldal. Mikor tudomásom lett róla, addigra kis könyvtárnyi megemlékezést, fotót, személyes levelezést, emléket találtam benne, és az emlékek tárháza mind a mai napig egyre csak bővül. Ide jön az, akinek van valami mondani, közölni, emlékezni valója Bächer Ivánnal kapcsolatosan. És ide érkezik ebből a különös hangulatú oldalból szemezgetni kívánó, az írásokban, fényképekben, megannyi szeretettel publikált emlékben megmerítkezni vágyó.
Bächer
Ivánnak szeretettel FB-oldal egy varázslatos hely lett, ahol a zűrzavaros,
többnyire kiismerhetetlen világból kiszakadó olvasó, kereső-kutató békére,
megnyugvásra, valódi értékekre, közösségre lel.
Bár az oldal
Bächer Iván emlékét kívánja napi szinten ébren tartani, egyre gazdagítani újabb
és újabb elemekkel a múltból, nekem mégis úgy tűnik, hogy a szépen gyülekező
emlékekkel mintha Bächer maga – a síron túlról is – segíteni kívánná a felé
fordulókat. Teljességgel kéretlenül, önzetlenül, mintegy magától értetődően,
öntudatlanul és tekintet nélkül nemre, korra, felekezetre, politikai
hovatartozásra, származásra, stb.
Már egy jó
ideje nekem nagyon úgy tűnik, hogy mindenkire, mindenekelőtt az elvadult
politika szereplőire és követőikre jócskán ráférne toleranciából, szeretetből,
rugalmasságból, egymás tiszteletéből egy Bächerrel, a legújabb mértékegységgel,
legalább egy Bächerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése