A jó híreknek szárnyai vannak, Anikó ételeinek pedig odaadó hívei. Olyanok is
akadnak köztük, akik oda vannak az ételekért, ízekért, olvasták is az ételek
neveit a menüben, a szerint jelentkeztek az ebédre, de mikor kellene, nem
tudják elmondani, mit is ettek valójában. Annyiban biztosak lehetünk, hogy valami
nagyon jót.
Itt van például a mai gombaleves, utána pecsenyehús
fokhagymás szósszal és tepsis krumplival.
A barátnőm azt mondja, hogy ő életében nem evett még gombalevest, ez volt első, nem erre számított, halványlila gőze sincs, mi volt
benne, gombát látott és talán répát a tányérban, de k..va finom volt. Ha hinni
lehet neki, akkor ez azt jelenti, hogy nagyon ízlett. Nem ilyennek gondolta a gombaleves
kinézetét, kellemesen csalódott benne. Hogy mitől lehetett ennyire finom, tudományosan
megfogalmazva: a franc se tudja. Elkéri majd a receptjét, mondja, ha ideadja. Mondom
neki, nem, drágám, amit
ettél és éreztél, hozzávetőleg azt kellene elmondanod, nem kérjük el a
receptjét, mert az Anikó titka, viszont mi kitaláljuk kábé mi is lehetett
benne, mi okozta azt a hatalmas íz harmóniát, amitől olyan k..va finomnak érezted.
Anikó meg hogy fog örülni annak, hogy így kalákában megírtuk az ételeit: te
etted, mesélted, én meg elképzeltem és leírtam.
A pecsenyehús is klassz volt, a pontos nevét az ételnek barátnőm
elfelejtette, ezen már nem is csodálkozom, az viszont biztos, hogy a tepsis krumpli a gyerekkori kedvence és a mai, az valami fantasztikus volt.
Na ennyivel is előbbre vagyunk, ugye, Anikó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése