Bándi idill

Egy idillhez Bándon nem kell más, mint egy szoba kilátással. Lehetőleg a Bakony valamelyik hegyére, hegyeire. Köd ne legyen, hiszen még a legrosszabb időben, mondjuk erős esőzések közepette az ömlő esőn túl is látszanak a mozdíthatatlan hegyek. Ilyenkor nincs más teendő, mint eltolni a függönyt az útból, oda ülni a teli ablakhoz a legközelebb és bámulni ki a fejünkből. Nézni, egyre nézni, gyönyörködni a szemünk elé táruló látványban esővel, de inkább nélküle, s ahogy mondtam, ködöt semmiképp sem kívánnék, mert akkor jó, ha az orrunkig ellátunk, holott tovább kellene innen az Apartman Üde nevű helyről Bándon, a Herenddel szomszédos falucskából. Már az apartman neve, miszerint Üde, eleve mosolyra, jókedvre deríti a potenciális szálláskeresőt. És ha még e mellett az árak is nagyjában egészében stimmelnek, akkor nem sokat lacafacázik az ember, már mint én a választásnál.
Ha történetesen eső nem rondítja, köd sem akadálya a kilátásnak, akkor talál itt a szem egész napra látni, gyönyörködni valót, ha éppen nem volna az átutazónak kedve elugrani, vagy elautózni a közeli Bakonybélbe vagy még tovább az itteni és nagyon szomszédos Bakonyban. Dombok, hegyek, lankás mezők, erdők, elszórt falvakkal szegélyezik az utat, szemet gyönyörködtető, szívet melengető mind-mind.  Tavasztól őszig egyértelműen, de hogy még télre, a január eleji bizonytalan napokra is fussa, az meg egyenesen áldása az Úrnak, az időjárás apró fricskájának, nekünk meg szerencsénk, vagy nem is tudom jószerivel micsoda.
Ebben a tíz közeli fokban a bakonyi természet hálásan felel a szemezgetőnek. Mintha félre hinné, az enyhe telet átmenetileg tavasznak gondolja, olyan zöld a fű, ahol szántás nem zavarja meg. A fák csupaszak nagyrészt, barna levelűekkel, zöld fenyőktől megszakítva. Látszólag pihen a táj, a kopárabb erdők jobban engedik láttatni magukat.

A szarvasok is. Vagy csak a véletlen váratlan műve lehetett, amikor nem is én, a kényelmesen utazó vettem észre a szarvascsordát, hanem Tibor, akinek összes idegszálával és figyelmével az útra kellett tapadnia. A szarvasok karéja hirtelen tűnt fel és azonmód el is tűnt a szeme elől, nekem érkezésem sem volt, hogy észre vegyem. Kétségbe esésemben nem maradt más, mint a kanyarban visszanézni, amelyben megláttam az említett szarvas csapatot, láttam, ahogy az út egyik oldaláról a másikra vonultak át komótosan, ám annál határozottabban. Életemben nem láttam ennyi szarvast együtt. Fényképre persze nem futotta, mindössze a hűlt helyüket a dupla kanyarban sikerült elkapnom, ahol a szarvasok az egyik pillanatban még voltak, majd huss, eltűntek.

Ezt kínálja a Bakony és még nagyon sok egyéb mindent, amikor az ember egy bizonyos bándi idillből , egy erkélyes szoba hegyeire táruló kilátásából indul, hogy a Bakony egyéb rejtelmeit, gyönyörűségeit fölfedezze és töltekezzen, aminek nagyon sokáig kell kitartania. Esetleg a következő bándi idillig.