Ma van Ljuda (Люда) harkovi barátnőm születésnapja. Ne tudjátok meg, hogy mennyit kerestem. Már három napja hívom a mobilján, nem veszi föl. Tudjátok, vele mindig előre kell megbeszélni, hogy kapcsolja be a skype-ot, hogy beszelgethessünk egy hosszabbat. Ma hajnalban ráírtam a facebook oldalára latin betűkkel egy gratuláló szöveget, reménykedve, hogy elolvassa, mellékeltem egy fényképet is magamról, majd megmutatom nektek, hogy melyiket. Kiderült, hogy megtalálta az üzenetet. Láttam, hogy bejelentkezett a skype-ba, gondoltam, egy életem, egy halálom, megpróbálom. Hívtam egyszer, hívtam kétszer, semmi. Ilyen erővel akár ti is hívhattátok volna, ugyanilyen sikerrel jártatok volna.
Ma itt ebédeltek a fiaink nálunk, hirtelen és véletlen elhatározás volt váratlan sikerrel. Mesélem nekik, hogy hasztalan keresem Ljudát az éterben, nem tudom fölköszönteni születésnapján. Erre Dávid megkérdezi, letöltsem neked az orosz billentyűzetet az iPad-edre? Hát persze, mondom, miért, lehet? Így lett két perc múlva orosz betűkészletem. El tudjátok képzelni, mekkora öröm, hogy mostantól direktben írhatok oroszul? Ez annál is fontosabb, mert az utóbbi időben megerősödött az orosz-ukrán-örmény vonal. Megtalálnak a rokonaim és a barátaim.
Lefeküdtem vasárnap-ebéd-utáni-aludni egyet. Ritkán szoktam, de most valahogy rám tört az ólmos. Mármint a fáradság. Aludtam vagy két órát. Erre mit tesz Isten, a Ljuda ötször hívott a skype-on közben. Végül rám csöngetett telefonon, hogy vegyem már föl a skype-ot. Kicsit kalandosan, de sikerült a szülinapján egy félórát beszélgetnünk úgy, hogy ő látott engem, én őt meg nem, mert nem működött a kamerája. De ez legyen a legnagyobb problémánk...
Ja, kérem, nem lehet minden és mindenki tökéletes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése