- Mindenkinek volt jó tanára, az életében egy biztosan volt. Nekem, hál' Istennek, több is. Emlékszel a Lábas Marika nénire az Általánosból? Németet tanított nekünk a németes osztálynak és az ofőnk is volt. Neki köszönhetem a színvonalat a németben, a nyelvszeretetemet, meg hogy tovább akarjam tanulni. Azután jött a Szmollény Éva néni, a gimis németes osztályunk német tanárnője. Rátett több lapáttal és azt mondta, hogy ha igazán meg akarsz tanulni vagy jól akarsz végezni valamit, akkor tegyél rá egy lapáttal. Ha fölad valamennyi háefet, akkor tegyél rá egy lapáttal és csinálj meg még pár példát, akkor marad meg, akkor ragad meg egy életre és akkor lesz igazán elvégezve, mert odatetted magadat. Lábas Marika és a Szmollény szellemisége kísér mind a mai napig a német nyelvi világban, kultúrában, partneri körben, az angolszász világban, az oroszoknál a családi és baráti, egy rövid ideje a te baráti körödben is, fölvállalva őket is egy csöppet, mert látom, érzem, hogy mennyire el vannak Ritátlanodva. Amikor igazabb tanári fájdalmakról hallok, akkor eszembe jutnak a saját tanári nagyságaim, akik formáltak, alakítottak olyanná, amilyen ma vagyok, akkor nem tudok mást csinálni, mint melléjük állni esőben, hóban, hidegben, nyúlós-nyálas időben, mindegy mikor.
- Reméltem, hogy a családból lesz valaki, aki ott lesz mellettük. Xenia, az anyám is tanárnő volt, matekot és fizikát tanított, szabadidejében korrepetált. A szegény gyerekeket ingyen vállalta, de a buta, gazdag gyerekek szüleitől megkérte a munkája árát. Mondta is nekünk, hogy ők fizetik meg a szegények ingyenes korrepetálását. Xenia matek korrepetálásáin ülve tanultam meg ilyen jól fejben számolni, hiszen a gyerekekkel együtt tanultam otthon a szoba sarkában a földön ülve babázgatás közben. A megoldásokat mindig előbb tudtam, de nem kiabálhattam be anyunak, hogy ő is tudja, hogy én tudom. Drága anyám, mennyit küszködött a tanulóival és velünk. És nézd, itt vagyok. A piacon az árusok egyike sem tud becsapni, mert előbb tudom, mennyit kell fizetnem, és amikor jóval többet akar tőlem, az öreg és bolond nyugdíjastól kérni, akkor bemondok egy összeget, és megkérdezem tőle: ennyi jó lesz? Látom, ahogy jár az agya, oszt, szoroz, gyököt von, azután elfogadja tőlem a pénzt. Xenia itt él bennem a számokban, a napi számolásban is. Menj, menj csak drágám, a tanárok, a Lábas Marika, a Szmollény, az anyám megérdemlik, hogy ott legyél velük.
- Reméltem, hogy a családból lesz valaki, aki ott lesz mellettük. Xenia, az anyám is tanárnő volt, matekot és fizikát tanított, szabadidejében korrepetált. A szegény gyerekeket ingyen vállalta, de a buta, gazdag gyerekek szüleitől megkérte a munkája árát. Mondta is nekünk, hogy ők fizetik meg a szegények ingyenes korrepetálását. Xenia matek korrepetálásáin ülve tanultam meg ilyen jól fejben számolni, hiszen a gyerekekkel együtt tanultam otthon a szoba sarkában a földön ülve babázgatás közben. A megoldásokat mindig előbb tudtam, de nem kiabálhattam be anyunak, hogy ő is tudja, hogy én tudom. Drága anyám, mennyit küszködött a tanulóival és velünk. És nézd, itt vagyok. A piacon az árusok egyike sem tud becsapni, mert előbb tudom, mennyit kell fizetnem, és amikor jóval többet akar tőlem, az öreg és bolond nyugdíjastól kérni, akkor bemondok egy összeget, és megkérdezem tőle: ennyi jó lesz? Látom, ahogy jár az agya, oszt, szoroz, gyököt von, azután elfogadja tőlem a pénzt. Xenia itt él bennem a számokban, a napi számolásban is. Menj, menj csak drágám, a tanárok, a Lábas Marika, a Szmollény, az anyám megérdemlik, hogy ott legyél velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése