Elesetten

Nem tudom, hol fáztam meg, de kicsit reszel a torkom, mutál a hangom. Köhögök és tüsszögök. Fejem kis buci. Olyan kedvetlen vagyok. Betegállományról szó sem lehet, sőt, a hétvégén mindkét nap hivatalos munka túlórában. Teher alatt nő a pálma, tartja a bölcs mondás, de nem éppen erre a szitura van értve.
Messze kerüljetek, nehogy elkapjátok.
Haaaapciiii! Na ugye, hogy megmondtam!

Ma megittam egy liter gyömbéres teát, egy másik liter teát piros gyümölcsökből. Elszopogattam valamilyen cukorkát köhögés ellen, amit Kati doki húgom adott.
Korábban jöttem ma haza, miután az egész szobát a logisztikán jól megbetegítettem a magam nyűgjeivel.
Azóta beszedtem egy Algopyrint. Megittam vagy fél liter zöld teát, aggódom, nehogy teamérgezésem legyen. De ami a csúcs, ledöntöttem két kis stampedli jó erős körtepálinkát. A lábfejemre helyezett kalapot még nem látom duplán (kalapkúra), de a pálesz jólesőn melegíti át a bélésemet, meg jókat röhigcsélek minden különösebb ok nélkül.
A fejem szét akar szakadni. Érzem, hogy van homlokom, hogy csak az van. A lázamat Tibrom csillapítja prizniccel ezerrel. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire is vagyok szerelmes a férjembe. Harminc akárhány év múltán így elesetten, nyúzottan - nagyon. Mindent megtesz, hogy megmaradjak. Azt mondja, hogy hová is lenne nélkülem. Hát még én magam nélkül. Talán megmaradok.