Dávidnak

Drága Dávidom!
Ha már nem találkozunk ma, és ha mégis találkoznánk, kívánom neked a legszebbeket, legjobbakat születésnapod alkalmából, erre az elég kerek dátumra, egészséget, boldogságot kívánok, meg hogy teljesüljenek elképzeléseid, élő álmaid.
Érezd magad nagyon jól ezen a szép napon, amely a tíz fok körüli hőmérséklettel tavaszias napot ígér, délelőtt sok napsütéssel.
Igyekszem kinn tölteni a nap egy részét, friss levegőt szívni, napfürdőzni. Gondolok rád sokat közben. Azt gondolom majd, hogy milyen gyönyörű idővel ünnepel téged a nap és mennyire kiéhezett rá a természet, amely persze még aludna, álmodná téli álmát így február elején, de néha kibillenni kénytelen és a tavaszt, a közelgő tavaszt érezteti földön, levegőben, derűs égben.
Tegnap a Hajógyári szigeten sétáltunk. Éppúgy élveztük a napot, az elszórt pamacsokat az égen, hallgattuk a fejünk fölött elhúzó repülőgépek zaját. Nem direkt haladtunk úgy az úton, hogy amikor a dübörgésre fölnéztünk a gépek majdnem vagy teljesen fölöttünk húztak el. Latolgattuk, hogy túlélnénk-e, ha egy óvatlan utas kiengedett volna egy üres kólás üveget a gép ablakán, mint az Istenek a fejükre estek mára klasszikussá lett filmben. Itt vagyok, látod és neked írok, ezúttal semmi katasztrófális sem történt, az üres kólás üvegből sem ittuk ki a maradék csöppeket.
Vigyázz magadra és légy jó, ha tudsz, te tudsz!
Millió puszi és nem csak ezen a te napodon:
Anyu, Apu