Én ezt így nem tudom. Megfogalmazni. Leírni. Ezt a hangulatot megjeleníteni, mint a Zsuzsa. Ez akkor igenis így volt, emlékeimben nekem is hasonlóan él, pedig másutt, másokkal éltem át, mint ő és mégis. A mostani? Ez a mostani nekem éppen két percig tartott. Kirohantam a gyárudvarra ügyet intézni. Feltűntek a másmilyen színek. Mintha alkonyodott volna. A környék a napszaktól nagyon másképp volt pasztell színű, pedig csak délelőtt fél tizenegy volt. Aztán kijött a szemközti gyárkapun egy volt kolléga, kezében egy hegesztők által használt maszkkal. Felnézett az égre, a napra, vagy ami belőle maradt. Odamentem hozzá, bele nézhetek én is egy pillanatra? Fekvő kifli-holdra emlékeztető napfényes alakot láttam. Furcsa volt. Ennyi fénytől érzem hát a gyárudvart, épületeit, a fákat, bokrokat sejtelmesnek, mintegy elúszóknak. Megcsörrent a mobil. Tibrom hívott, hogy itt a napfogyatkozás, el ne mulasszam. Tudom, mondom, nyakig benne vagyok.
"Észre se vettem, annyi minden dolgom volt. Amikor észbe kaptam, már el is múlt. Így maradnak a '99-es emlékek. Az augusztus 11-ei..
Kutyánk Luxi teljesen megzavarodott. Ő nem tudott felkészülni rá. Nyüszített, ugatott a többi kutyával együtt. Érezték, hogy valahogy nem szokásos rendben mennek a dolgok. A macskánk is fel le járt egy ideig izgatottan, de aztán megadta magát a ténynek, hogy sötétebb lett jóval, s hűvösebb is hirtelen, és elment aludni. A madarak is teljesen megzavarodtak, s végül ők is pihenni tértek kelletlenül. Rémisztő volt, volt benne valami baljós. Pedig tudtuk percre pontosan, hogy mikor lesz vége. Ez az emlék maradt belőle. Meg ahogy állunk az udvaron, teraszon, s várjuk, hogy mi lesz? S az állatok izgatottsága, felbolydulása a Nap elfogyása következtében. No meg annak nagyon erőteljes átélése, hogy milyen parányi porszemek vagyunk a nagy mindenségben.
A naplementéről azért nem maradtam ma le. Csodás volt . Bársonyos meleg színekkel búcsúzott, s megcsillant sugara az utcai lámpa búráján, mintha felkapcsolná maga után nekünk a közvilágítást.
Dél körüli sétám során egy napozó gyermekláncfűvet vettem észre. (kovácsiasan csak símán, kákicsot). Szinte személyisége lett a járda és ház oldalának találkozásából kinövő , napfényben fürdőző virágnak. Még nem virítanak minden felé, elvétve itt -ott csupán. Ettől lett talán oly egyedi, jólesően elterülő, a nap melegét magába szívó egyinéség. Már kis méhecske is pihen szirmain.
A Virágos is új installációval reklámozza boltját. Hatalmas muskátlik és jácintok a vevő csalogatók, biciklis reklámján.
Itt van a tavasz Sándor, József Benedek meghozta!
Szép nap volt."
Forrás: Utimorzsák, Kóra Zsuzsa blogja
KösznömPanni!
VálaszTörlésValahogy talán kiegészíítjük egymást.Tőled úgy áramlanak a szavak, hogy magával ragad lendületük. Mondataid tele vannak tűzzel , mozgalmassággal . Jó olvasni, beleélni az embernek magát. Én meg azt hiszem , hogy valahogy csak szemlélődő vagyok, Midenhol, mindenben. kívülálló. Egész kicsi gyerekkoromból van olyan emlékem, hogy azt képzeletem, fenn vagyok a házak felett és abból a perspekítvából nézem a világomat. Megnyugtató volt. S valahogy így maradtam :-) Így azonban kimaradtam abből a sodró, lüktető meg és átélésből ami a Te írásaidon átüt.