Anyám szerint a világ - fárasztó

ill. neki a létezés benne. Hónapok óta vagyunk "öt perccel a halála előtt" vágyva, várva a pillanat eljövetelét. Eleget éltem, eleget tettem, eleget éreztem, eleget fájt, eléggé fog fájni, nem akarom, nem bírom, nem szeretem, elég volt. Nem mondom, hogy ritka volna ez anyám szájából. Nem állítom le, hallgatom. Szeretem még ezt is benne, ezt a lemondó, minden mindegy hangulatot, jöjjön, aminek jönnie kell, közben meg éli életét, intézi ügyeit, vezeti csöppnyi autóját és hajtogatja, hogy ő már szarnak sem jó, semmit sem akar, hiszen minek annak, aki "öt perccel van a halála előtt".