Anikó barbecue szósza

Úgy vagyok ezekkel a különlegességekkel, amelyek talán nem is azok, csak nekem tűnnek olybá, mint jelen esetben Anikó barbecue szósza, hogy rabul ejtenek. A szósz egy ételnek csupán csöppnyi kísérője. Egy pirosas, bordós, barnás paca a tányér szegletében. A sült hús vagy az oldalas eltakarja, a hagymás krumpli pedig csak azért emeli ki, mert iszonyúan jól mutat a parányi, meghatározhatatlanul vöröses színű szószocska, Anikó barbecue szósza a krumpliköret sápadtsága mellett. Fogom a krumplit, megkóstolom. Nem mintha nem találkoztam volna már Anikó konyhájából hagymás krumplival. Zavarban vagyok ugyanis, ezért a matatás a krumpli körül. Húzom az időt. Szemügyre veszem a szószt, mely az egyedi barbecue nevet viseli. Barbecue, barbecue, ízlelgetem a szót, amely előhozza bennem angol tanulmányaimat a távoli múltból, amikor legelőször találkoztam a barbecue szóval Tudta a fene, hogy mit is jelent. Fiatal voltam, ruganyos, ropogósan porhanyós, mint a szabadtéri sütések (barbecue) alkalmával készülő sült húsok. Hamar megtanultam, hogy a barbecue valósággal egy hétvégi életforma, szinte elmaradhatatlan az angol, amerikai háztartásoknál, mindenütt, ahol akár csak egy talpalatnyi zöld szolgálta a házat kertként. Ezt a régvolt, messze letűnt kort hozta vissza Anikó barbecue szósza édesen, sejtelmesen, megfoghatatlan ízével fiatal önmagamra emlékeztetve.