Nem tudom, jól tettem-e, hogy éppen apám születésnapján voltam színházban, és ha már ott voltam, Spiró György Kvartettjét megnéztem. Egy komédiát. Sokat lehet nevetni benne. Keserédes a történet, sarkítva megmutatva, úgy élesebb a múlt, ami nem is olyan távoli, csak ide hatvan év, meg egy híján húsz. Van és lehet mit, min, kin nevetni. A négy színészen, Börcsök Enikőn, Hegedűs D. Gézán, Kern Andráson, egy fiatal színésznőn, a nevét feltétlenül meg kell néznem. Megnéztem: Péter Kata.
Apám, aki ma lenne nyolcvanhat éves, ha nem lenne már tizenhat éve halott, valószínűleg jó szemmel nézte volna, hogy egy átdolgozott nap után színházban kapcsolódom ki. Csodálta volna, hogy van még erre időm, s energiám, s hogy nem alszom el közben. Azért jobb lett volna, ha korábban mész ma lefeküdni, tette volna hozzá. Lehet, hogy nem is mondta volna, csak éreztette volna, ahogyan rám néz. Nézése elől nincs hova menekülni, átlát rajtam, mintha legalábbis egy átlátszó papír volnék. Olvas bennem, akár egy jó könyvben. Azt is tudja, hogy a kíváncsiságon felül az vezetett a színházba, hogy egy barátnőmnek jegyet éppen erre az előadásra adtam születésnapjára. Neki ugyan már december végén megvolt, hozzá időben ez a Kvartett volt a legközelebb.
Azért mégis csak fáradt voltam az átdolgozott hétköznap után. Onnan vettem le, hogy kis fáziseltolódással reagáltam a poénokra. Érdekes lehettem, amikor az össznépi kacagás után néhány másodperccel nevettem fel. De az is igaz, valahogy nem volt nevetős kedvem, látva Kern András számtalan próbálkozását, hogy meggyőzze a szamárnál is csökönyösebb Hegedűs D. Gézát, hogy az ötvenhétben tett jócselekedetéért, amelynek életét, amerikai egzisztenciáját köszönheti, busásan köszönje meg. Hegedűs D. Géza csak értetlenkedett, tagadott, nem ismerik egymást, nem tett ő semmit sem, biztos, valaki nevében kémkedik, nem kell neki semmilyen ajándék. Beleképzeltem magam a helyébe, én vajon hogyan döntöttem volna. Ha a bizalmatlanságnak ekkora tornya nem is nehezedett volna rám, de magam is valamelyest bezárkóztam volna a saját kis addigi biztonságosnak hitt világomba. Közép-Kelet európai kis sors az övé is, az enyém is.
:-) Szinkronicitás Én a héten láttam -sajna nem a színházi előadást- csak egy beszélgetést Friderikusz műsorában a főszereplőkkel, Spíróval és a rendezővel.Le is szűrtem magamnak a következtetést el kelll olvasnom! :-)
VálaszTörlés