Első Mártám

Azt mondja, ebben a korban az ember már nem ünnepli, én meg azt mondom, hogy egy kicsit mégis, mikor máskor, ha nem pontosan ezen a napon, ezen a páratlan számú, értelemben is páratlan napon, ugyan ki nem legyint rá, hogy mennyi is az annyi, éppen annyi, mint aminek lennie kell, és szerencse, hogy meg is van mind, éveknek a száma dekára stimmel, még ha a hangulat egyre szürkül, oda szürkül az ember hajszálai mellé, de legbelül talán ott az a pislákoló öröm, hogy igen, már ezt is megérhettem, igaz, már nincs kit virággal köszönteni ezért, de a nap mégis szép, sokkal szebb az ember születésnapján. Ugye, Mártám, első Mártám? Mert azóta lett egy második is, akinek nem tudom, mikor van a születésnapja.