Ágneseimnek

Kedves Ági és Ági és Ági!

Fazéknak és Sominak hívlak Benneteket, de azért tudom, hogy ma ünneplitek névnapotokat, remélem, szépen, jól, kellemesen, jól érzitek Magatokat benne, csináltok a napi megszokottól eltérően kis bolondosságot, szabad, nektek szabad, mert ez a Ti napotok, amiből nincs is olyan sok, ezért aztán az ember számon tartja, megünnepli és örül, hogy mások vele ünnepelnek, hát ez a mai is ilyen, szívemnek két ennyire kedves Ágnes, akikre Fazékként és Somiként gondolok és milyen szerencse, hogy az agy emlékeztet, összekapcsol egymástól kilométerekre eső beceneveket az igazi nevekkel, mint Fazék, Somi és Ágnes, meg a mai napot, névnapotokat, mely teljen úgy, ahogy nektek a legjobb, benne egy kis napsütéssel, azzal is jelezve, hogy a Nap örül, Ágneseknek, Ágnes-napnak, hogy felkelhetett, felkúszhatott az égre, mindenféleképpen örül, mint mi is, csöppnyi lények a nap alatt, mindenütt sürgő-forgók, kergebirkák, helyenként irányt, utat tévesztettek, de azt valahol és mindig tudjuk, ha január és huszonegy, akkor az Ágnes. Mindenképp. És a Tiétek.

Azt hiszem, beteszem a blogba, ha megengeditek, ezt is, agyam, lelkem, szívem ebben a pillanatban született bohóságát, sőt még a FaceBook-on is megosztom, hadd szerezzek örömet minden Ágnesnek, ismerve-ismeretlenül. Igen, talán örömnek hívják, amit szerzek vele. A boldogsághoz kevés, de az örömhöz elég. És akkor, ma már nem éltem hiába, nem hiába keltem fel, ugyan nem kúsztam fel az égre, de szorgoskodom emitt lenn, nem látványosan, de vagyok, nektek, értetek is, a helyemen.

Millió puszi:

Szegő Panni