Januári Bakelit

Sosem gondoltam volna, hogy egy valamikori Gubacsi úti munkahelyem közelében van a Bakelit nem is tudom, micsoda: étterem?, szórakozóhely?, hangár?, hodály? Bárhol is legyen, bárminek is látszódjék, érződjék a hely, ide lett meghirdetve a cég múlt évi záró, egyben idei évnyitó estje. Az olyan új ember fejében, mint jómagam is, aki perceken belül lesz egy éve a cégnél, s akinek itt ez a legelső ilyen rendezvénye, az az előzetes képzete támadhat, hogy egy gyárterületen található mulatóhely mondjuk barátságtalanul óriási, és ebben a ki tudja tél van-e vagy korai tavasz időben minden bizonnyal hideg. Mikor aztán az ember időben megérkezik, látja, érzékeli, hogy minden feltételezése, negatív elképzelése a helyről, a környezetről úgy dől dugába, mintha meg sem született volna. Hiszen százötven embernek elegendő az össztér, külön tálalórész lett felállítva a vacsoráztatáshoz, táncoláshoz elég a hely, a didzsének és technikai kütyüinek megteszi egy aprócska sarok, a tíz-tizenkét fős kerek asztaloknál pedig barátságosan passzentosan alakul a hangulat.
A direktor, Gábor uszkve egy órásnak bezengett köszöntője dicséretes húsz percre zsugorodik, melyben a bölcsen adagolt mutatók, adatok kellemesen emészthetőek, s amelyben a humor - San Francisco Golden Gate hídjához hasonlatosan - ível át a teljes mondandón. Így aztán elmondhatjuk, hogy a komoly adatok, a tudnivalók azért csúsznak le olyan kellemetesen, szinte észrevétlenül, mert humorban lettek pácolva és ugyanez a humor az, amely átsegíti a társaságot a kellemetlenebb tények felfogásán is.
Egy ilyen tágas helyen, mint a Bakelit, az egyik fal mentén jól megférnek a meleg ételeket rejtő nagy fém tálak, van belőlük vagy hat-hét, nem is győzöm számba venni a kínálatot. Nem küszködöm az ételek felsorolásával, itt mindenki megtalálhatta a hús- és a raguleves után a magának valót. Volt ott baconos-sonkás sertéshústekercs, szezámmagos rántott csirkemell csíkok (nem Anikó készítette), fasírtgombócok, tavaszi tekercsek, párolt zöldségegyveleg, csőben sült valami, saláták -, a majonézes krumplit ajánlom mindenki figyelmébe -, köretnek steak burgonya, krumplipüré. Egy ekkora társaságnál, egy ilyen szűk folyosói átjárhatóságra tervezett tálaló területen érthető, hogy kitől-kitől az ételek egy tányérra való lapátolása ügyességet, kis könyökmunkát, lábcseleket, helyezkedési bölcseletet kívánt meg a dehogyis farkaséhes, inkább kulturáltan a sorára váró, na jó, kicsit már megéhezett tömegtől. Nem tudom, ki hogy van vele, de az édesség nálam a somlói galuskával, vagy valami ehhez hasonlatosan kinéző fogással tarolt, igaz, már alig fért el bennem.
A vacsora után persze illett volna embernek nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül elpilledni, átadni magát az épphogy elfogyasztott ételeknek, ízeknek, kicsit beszélgetni asztalszomszédainkkal, ehelyett egyik jobbnál jobb disco, mulatós sláger hívott a táncparkettre, ott nem ördögnek lenni, hanem párban, körben vagy csak úgy avantgardan és unortodox módon magunkban táncolni, tánchoz köze sincs mozgáskultúrát előadni, vonaglani, ökörködni. A táncoló csapat láthatóan jól érezte magát. Nem is beszélve az utána következő karaokee mutatványokat előadókról, akik közül egy bizonyos Csaba jeleskedett. Az idő előre haladtával forrósodott a hangulat, cserélődtek kezekben a mikrofonok, támadtak fel hajdan volt slágerek új, a hangi frekvenciákat tekintve néha bizony felismerhetetlen köntösben. A magam választását a Szeretlek is meg nem is örök kedvencemet Edit segítségével sikerült kimenekíteni a pincéből és tornáztuk fel valamiféle élvezhető hangszintre.

A bakelit amúgy jószerivel a múlté, retró, mára már csak gyűjtők keresik. A bakelit a fiatalságomé, mindazt hordozza, ami akkor lehetett fontos számomra. Kis bakelit lemezgyűjteménnyel rendelkezem, amely mára egy nyitott polcrendszer alsó régióját lakja mozdulatlanul, Csipkerózsika százéves álmát alussza leporolásra, letörlésre, megszólalásra várva, eleddig mindhiába.

A tegnapi estről a Bakelitben mindez eszembe jutott, a jelen keveredett a zamatos, letisztult, nagyon is távoli múlttal, amely mindmáig bennem él. Meg arra is gondoltam, hogy egyáltalán nem volt rossz döntés, hogy egy másik fajsúlyos programom helyett tegnap estére a Bakelitet választottam.