Ami nem megy nekem vagy csak részben, ill. light-osan meg szerényen, az annyira nagyvonalúan és gazdagon, találékonyan és sokszínűen ment Mártának itt benn az irodában, aki két nappal később ünnepli a neve napját, mint az Annák. Mert ő tényleg ünnepli is. Megadja a módját és belead apait-anyait. Így kívülről legalábbis ez jön le. Az általa megterített asztalról pontosan ez látszik. Az asztalról szinte lecsorognak a sütemények – egy sós-sajtos és mennyi édes is, már nem is tudom. Egy biztos, ha csak mézes krémesét hozta volna tonnányi mennyiségben, akkor sem hozhatott volna eleget. A mézes krémes az már csak olyan, hogy kicsi, kétszínű – barna tésztarétegek között fehér krém -, és olyan ízű, de olyan ízű, hogy eteti magát, észrevétlenül és furmányosan és nagyban. Az ember azon veszi észre magát, hogy ki tudja, hányadikat eszi, és még mindig nem érzi, hogy elég volna. Vannak ilyen jó értelemben vett alattomosan, észrevétlenül az ember bőre alá kúszó sütemények, amelyek ha már egyszer belénk ették magukat, onnan ki nem másznak, így is van rendjén.
A fantás-túrós szelet szintén mutatós volt és finom és azt sugallta, hogy csak egyetek belőlem, ameddig ehettek, aprólékos munkával, nagy odafigyeléssel, szeretettel készültem.
A gesztenyés szívet – Márta szerint – semeddig sem tart összerakni, és garantáltan nagy siker. Mindenhol. Minden körben. Ebben az igazi, cukrász művészeti szinten készült süteményekhez nem szokott, azt ritkán megélő társaságban különösen. Fel is fogjuk, észre is vesszük, meg is állapítjuk, ha valamilyen különlegességgel, A minőséggel találkozunk külsőleg-belsőleg egyaránt, és lelkesedni is tudunk érte, de még mennyire.
Márta görögdinnye szelete éppen ezt példázta. Görögdinnyére megtévesztésig hasonlatos kekszes sütiben varázsolta Márta játékosan az asztalra a görögdinnyét icipici golyó negyedekben. Még a magok is látszottak benne. Az ember szinte várta, hogy a dinnyelé végig folyjék az állán.
Míg Márta süteménye az irodában az utolsó csöppig elfogyott, addig másik Mártám otthon ebéd utáni álmát aludta. Névnapi köszöntésemmel ébresztettem, jó egészséget kívántam neki. Álmos hangját is megnyugtató volt hallanom, hogy megvan, s jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése