IX. kerületi okmányiroda. A fogyatékos személyeknek járó parkolásengedélyt cserélnénk ki. Már volt egy menetem velük korábban, így aztán mindannyiunk érdekében csak a Tomit ültetem le az ügyintéző elé, ő dolguk, ott se vagyok. Egészen addig, amíg azt nem hallom, hogy "mama!" Muszáj menni. Azt mondja a kisasszony, h adjam oda a személyimet, mert a szgép szerint én vagyok a törvényes képviselő. Mondok a gép téved, nem vagyok törv. képv. nem adom oda személyimet, a fiam 25 éves, az ő nevén volt a parkoló engedély eddig is, alá is írta, hagyjunk engem békén.
- Jó,- mondja a nő,- csakhogy a gép engem akar, az én adataimat, ha nem mondom meg, ő nem tud tovább menni.
- Ha nem tudunk akkor maradunk, de olyan isten nincsen, amiért én a gyámja leszek a tök egészséges fiamnak. Sajnálom. Ráadásul nem is vagyok itt, intézzék el egymással.
Ő márpedig nem tudja így kicserélni.
Én márpedig kivárom, amíg tudja.
Átmeneti tűzszünet. Tudom, hogy a gyerekem agyára megyek, de csak azért mehetek, mert van neki. Ha nem lenne, lehetnék gyám.
Folytatás.
De mégis adjam oda.
Mondom, kezdje elölről és ne azt ikszelje, hogy csere, hanem azt, hogy új. Azt mondja, ő nem hazudhat.
Remek. Én hazudhatom, hogy törv képv-je vagyok annak a felnőtt férfinak, aki előtte ül, aztán aláírhatok okiratot hamisítva, csak ő nem hazudhat a gépnek? Ha nem csinál sürgősen valamit, megvárom amíg idejön a polgármester.
Innen már egyenes az út. Elviharzik, visszajön, mások is jönnek, nézik a képernyőt, kiderül, h egy rubrikát nem töltött ki a kiscsaj, bocsánat kérés nincs, igazolvány van, 20 perc helyett majd' egy óra, és tudom, hogy simán kirúgta volna a Tomit, ha nem vagyok pontosan olyan, amilyen nem akartam lenni, de amilyen mindig is voltam, amikor szocializmus volt és ügyet intéztem. Hogy unom, édes istenem!
- Ha nem tudunk akkor maradunk, de olyan isten nincsen, amiért én a gyámja leszek a tök egészséges fiamnak. Sajnálom. Ráadásul nem is vagyok itt, intézzék el egymással.
Ő márpedig nem tudja így kicserélni.
Én márpedig kivárom, amíg tudja.
Átmeneti tűzszünet. Tudom, hogy a gyerekem agyára megyek, de csak azért mehetek, mert van neki. Ha nem lenne, lehetnék gyám.
Folytatás.
De mégis adjam oda.
Mondom, kezdje elölről és ne azt ikszelje, hogy csere, hanem azt, hogy új. Azt mondja, ő nem hazudhat.
Remek. Én hazudhatom, hogy törv képv-je vagyok annak a felnőtt férfinak, aki előtte ül, aztán aláírhatok okiratot hamisítva, csak ő nem hazudhat a gépnek? Ha nem csinál sürgősen valamit, megvárom amíg idejön a polgármester.
Innen már egyenes az út. Elviharzik, visszajön, mások is jönnek, nézik a képernyőt, kiderül, h egy rubrikát nem töltött ki a kiscsaj, bocsánat kérés nincs, igazolvány van, 20 perc helyett majd' egy óra, és tudom, hogy simán kirúgta volna a Tomit, ha nem vagyok pontosan olyan, amilyen nem akartam lenni, de amilyen mindig is voltam, amikor szocializmus volt és ügyet intéztem. Hogy unom, édes istenem!
(Forrás: FaceBook)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése