Hét egyre kapott ki a brazil öncélú, magamutogató, nem hatékony, hiábavaló, maga magáért való "szépség" a német lehengerlő, nagy hatásfokú, látványos és nem látványos között egyensúlyozó "szörnyetegtől". Már a harmadik gólnál végtelenül együttéreztem a "szépséggel", s onnan fájt minden egyes újabb "szörnyeteg" által rúgott gól, de az este úgy látszik, nem volt megállás, a meccs, a találkozó, a kedd este, éjszaka a német "szörnyetegé" volt.
Persze ez szépségesdi, szörnyetegesdi nem fedi teljességgel az igazat, de valamiért ez az asszociáció jutott eszembe a két csapat játéka láttán. Mert ahhoz kétség nem fér, hogy a brazilok szinte labdával a lábukon már az anyaméhben fejlődnek, dekázgatnak oly ügyességgel, hogy köldökzsinór, méhlepény nem sérül, az anyát is csak nagyritkán zavarja meg napi életében a labda sűrű benti pattogása. A német-brazilon tegnap este is látványosak voltak elegáns labda le- és átvételeeik, pontos passzaik, azonban a szépségért való túljátszás visszájára fordult és fájdalmasan, mi több, keserűen bosszulta meg önmagát.
A németek játékát sokkal inkább a gyorsaság, hatékonyság, célratörőség jellemezte. Nem törődtek a labda cicomázgatásával, támadásaik szépségével, sokkal inkább azok eredményességével, mely tegnap este a fényesebbnél is fényesebben sikerült, esetükben a szép, kisasszony-focit játszó, helyenként lebénultnak, rövidzárlatosnak látszó brazilokkal szemben.
Néha ekkora pofonra van szükség, hogy valami jobbra forduljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése