Anikó zöldborsólevese eddig biztos befutó volt nálam a leves és a második fogás közül, szinte vakon, gondolkodás nélkül tettem le mindig mellette a voksomat. Úgy látszik, hogy éppen Anikó töltött csirkecombjával kellett egy menüsorban lennie, hogy az étkezést közvetlenül követő értékelésnél az első helyet a mai nappal átadja a töltött csirkecombnak.
A csirkecomb töltelékének ízvarázsa, a ropogósra sült comb bőrkéje, a combból és a töltelékből összefolyó szaft együttesen olyan helyzetet, olyan ízvilágot teremtett, ami eleve tudható, hogy Anikóra olyannyira jellemző, reprodukálni pedig egyenesen képtelenség. Szerencsés lehetett az az ember, aki bizalmat szavazott a mai menünek, s talán éppen a töltött csirkecomb miatt rá befizetett.
A töltött csirkecomb mellé persze járt külön egy kis töltelék megsütve, megpirítva, nem l'art pour l'art töltelékként töltve ki a helyet a tányéron, hanem gazdagítva a fogást, mely ma mindenképpen jó fogás volt ínyenceknek, átlagos fogyasztóknak, Anikó ételeiért lelkesedőknek egyaránt.
A töltött comb karakteres ízvilága szinte érdektelenné teszi a köret milyenségét, hiszen társulhatna mellé szinte bármi, rizs, krumpli, röstli, vegyes zöldköret, az ízkavalkád, az aranyat érő szaft még a legszimplább köretet is felemeli maga mellé. Ma ebben a kivételes szerencsében részesülhetett a petrezselymes krumpli. Az egyszem uborka viszont igencsak árvának, magára hagyatva érezhette magát tányérom peremén, semmiképp sem bizonyult elegendő savanyúság-szputnyiknak Anikó lehengerlő töltött csirkecombja mellé. Szívem szerint most nem azt kérdezném Anikótól, hogy kapunk-e eggyel több uborkát a világbajnok töltött csirkecomb mellé legközelebb, hanem hogy ugye holnap is a töltött csirkecombod lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése