Szegeden

Szegeden az egyik legjobb a Fazék barátnőm meg a világszép anyukája, aki persze nem is világszép, csak nekem az és annyira, hogy még így kilencvenen túl is átsugárzik kívülre belső szépsége. Amikor mondom neki, hogy világszép Marika néni, akkor látni kellene azt a szégyenlős mosolyt, megspékelve egy csipetnyi büszkeséggel, mely szépsége mellett kiül az arcára. De hát, mondom, Marika néni igenis világszép. Erre meg kis madárkezeivel igyekszik eltorlaszolni számban világszép dicséret útját, amely rendre kikívánkozik belőlem Marika néni láttán. Marad ez az édes, barátságosan civakodó, szeretetteljes játék kettőnk között amíg él, s amíg élek.
Szegeden a másik legjobb a Boci Tejívó. A Székesegyház közvetlen közelében, mostanság az Art Hotel tőszomszédságában található, mivelhogy a Hotel az elmúlt évben, hogy nem jártam errefelé, szép csöndben és sebesen felépülhetett. A Boci Tejívóért pár lépcsőt kell lefelé menni a föld alá. Hogy mennyi tejet kapni benne, nem tudom, de kakaót, tejbegrízt, tejberizst, amennyit az ember csak megkíván. Falai telis de tele tehenekkel, berendezése mindenben tehénre emlékeztet, mely nekem, a tehén nagy tisztelőjének, kedvelőjének kiváltképp örömömre azolgál. Árai barátságosak, az adagok éppen megfelelőek, hogy a helybéli szegedi vagy külföldi diák az éhségét csillapíthassa, valamint a messziről jött ember jól lakjon.
Szegeden a harmadik legjobb dolog maga a város. A Széchenyi, a Klauzál, a Dugonics terek, a Kárász utca, a Margaréta Pizzéria környéke, a Wesselényi utca, a Móra Ferenc Múzeum, a Híd, alatta a szőke Tisza, ezen az oldalon a Roosvelt tér a messzehíres Halászcsárdájával, mellette egy világbajnok játszótérrel gyerekeknek ügyességi játékokkal, a másik oldalt a Fürdővel, szomszédságában a Partfürdővel, nem is oly régmúltam végtelenül szeretett pihenő helyével.
Szegeden a negyedik legszebbek, a megkapó és magával ragadóan hullámzó Reök Palota, a Székesegyház, másnéven Fogadalmi Templom kék-arany-szürke színekben egyebek mellett pompázó belseje, melynek falfelületein megleltem az apám és összes gyermekem nevét, Szent Pétert, Dávidot, Dánielt, Esztert, hátborzongató egy érzés volt, valamint a ma frissiben felfedezett és megélt szegedi Zsinagóga a Jósika utca legvégében.
Szegeden maga Szeged a legjobb, az egész város, így élhetően, barátságosan, virágoktól nyíltan, zölden, magát nem kelletve, mégis nagyon kellemesen. És ma mindehhez társult a Dugonics téri étterem, amely egytől egyig az ételeivel, az udvarias kiszolgálással, kitűnő kerti atmoszférájával került fel a gyakrabban felkeresendő kedves helyek közé.
Szeged, az egy örök és minduntalan megújuló szerelem. Ezen talán nincs mit csodálkozni.