Jobb lábfeje alsó lábszár középig gipszben. Alul a fehér abroncsból narancssárga ujjak. Zsuzsa már el is mondhatja, hogy lentről egész kínai, a további sárgulás majd ezek után következik. De addig is inkább beledagad a lába a gipszbe, egy bizonyos idejű állás után úgy érzi, mintha fokozatosan felpumpálnák a lábát, a gipszet ilyenkor csak levágni lehet róla, ha egyáltalán valakinek a szándékában állna.
Fürödni nejlonzacskóban lehet. Ezúttal nem belehányunk, nem húzzuk a megfullasztani kívánt egyén fejére, nem vágunk bele lyukakat, hogy tovább tartson, hanem a nejlonzacskóval beborítjuk a gipszelt testrészt, hogy víz ne érje, azután jöhet az önfeledt tusolás.
Zsuzsa most kicsit árnyéka fénykorabeli magának, miszerint fogyott vagy X kilót, vagy valami hasonló érzete támad az embernek, amikor ránéz. Pedig ránéz, hova máshova nézne, amikor hetek óta lesi az alkalmat, hogy meglátogathassa. Arca kicsit beesett, karján az izom kicsit ráncos, a ruha lehet, hogy egy számmal kisebb rajta a sok fekvéstől, pihenéstől, a szükségesnél kevesebb evéstől. De a szeme, a szeme a régi. Úgy csillog és nevet rád, mint valaha. A kacagása sem változott, pontosan ezt érzed, amint felharsan a nevetése egy viccesnek talált megjegyzéseden, bemondásodon. Márpedig ez gyakran megtörténik vele, meg veled. Ragadós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése