2014. július 12., szombat

Garában a vacsora

Tegnap majdnem lemaradtunk az Isteni édes-savanyú csirkecombról (üdvözletem a Gara Hotel főszakácsámak). Elképzelni is rossz, amint kesernyés mosoly ült volna ki az arcomra a veszteség érzetén, ami éles ellentétben állt volna azzal az elégedett mosollyal, amivel az édes-savanyú csirkecomb leges legutójának az elfogyasztását, mit disztingvált elfogyasztását..., sokkal inkább bekebelezését, behabzsolását nyugtáztam. Merthogy igen finom és emlékezetes volt az a három darab fél csirkecomb édes-savanyú mártással. Most reggel, a füzesgyarmati Gara Wellness Hotelben a mindjárt időszerű reggeli tájékán is erősen emlékszem rá. Volt mellette persze még egyéb húsos étel, finom is, bőven is, amiből még többször is lehetett volna repetázni, mindjárt túráztatom az agyamat, hogy legalább részben visszaemlékezzem rájuk.
Ízlett még a sült hús  (üdvözletem a Gara Hotel főszakácsámak), mely egyszerű volt, bárki kivitelezheti magának otthon, csak hús kell hozzá, meg alá kis zsír, víz a locsolgatáshoz és szabad sütő kapacitás, ami órákon át biztosítja a hús alapos át- és megsülését. Én úgy szeretem, ha nem olyan száraz, mégis ropogós a külseje, hát a Garában éppen ilyen volt. Csak azért ettem belőle két icinyke-picinyke falatot, mert helyet kellett hagynom a bendőmben a többi ételkülönlegességnek. Tetszett a sajttal töltött csirkemell sörtésztában is (üdvözletem a Gara Hotel főszakácsámak). Pedig már jócskán rájöhettem volna, hogy ne akarjak sokat, többet, annál is többet, mint amennyit normál esetben is meg bírnék enni. És ne akarjak mindent feltétlenül kipróbálni. Ha egy vagy két étel különösen ízlik, akkor egyek, repetázzak azokból és ne fájjon szívem, gyomrom a többi - mondjuk - tízért, mert itt a Garában ilyen gazdag a választék, és éppen ezt tettem. Konstatáltam a csili-vili tetejű jókora fémedények darabszámát, hogy mennyi finomság lehet és melegedhet bennük, és kitartottam azon két-három étel mellett, amelyek ránézésre, ízre, színre, állagra, összhatásra nekem nagyon bejöttek. Nem éreztem hiányát a többinek. Érdekes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése