Várom, hogy a tészta megkeljen. Tahiban mindig ez a program. Szombaton a reggeli után a lábaimnak nem tudok parancsolni. Bemennek a kamrába. Kezeim kiveszik a tojást a hűtőből, leveszik a lisztet, a margarint a polcról. A megkelt élesztőhöz hozzáadják mindezt, még egy kis sót, gondolomra cukrot. Az egészet összegyúrják, először a jobb kéz, majd a bal is. Nem dagasztják annyit és annyi ideig, ameddig kellene.
Amikor anyósom gyúrta, dagasztotta, jó erőben volt. Gyúrta, csak gyúrta, mindkét kezével dagasztotta, egész testének erejét adta bele, még rá is feküdt talán, mire a tészta megadta magát és kihólyagosodott, rúganyós lett, olyan pipec lett a tészta, amilyennek biztosan lennie kellett. Betakarta az átgyúrt, átal-keresztbe dagasztott tésztát, felülről kicsit belisztezte, betakarta egy konyhatuhával. Magára hagyta anyósom a tésztát. Néha-néha azért bekukkantott a konyharuha alá, kel-e tovább a tészta. Mint aki jól végezte a dolgát, úgy nézett rám Marika néni, amolyan oktató - látod, így kell ezt csinálni - pillantással, mert mondani sosem mondta. Nézésébe el nem titkolható büszkeség is keveredett, amit meg akart osztani a világgal, akkor, ott, velem.
Az én tésztám közel sem kap ennyi erőt, gyúrást, törődést, odafigyelést, talán szeretetet sem, a büszkeség érzete pedig még véletlenül sem fordul meg bennem. A sok kelt tésztával való próbálkozás után már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel. Nem keseredtem meg, az érdeklődésemet sem vesztettem, de egyszerűen nem érdekel, hogy megkel-e az élesztő, felkel-e a tészta. Most mit idegeljem magam folyton, úgy döntöttem, hogy leszaharom és kész. Erre mit tesz Isten meg a tészta, kifordulni látszik önmagából, annyira igyekszik megkelni. Mintha érezné, hogy a gazdija figyelmét, szeretetét csak úgy tudja elnyerni, az elismerését akkor tudja kivívni, ha zokszó nélkül, ebben az érzelmi ridegtartásban is magától megkel.
A múlt héten így készült a kelt túrós pite, előtte meg a lekváros bukta, azelőtt pedig a túrós batyú és a sima fonott kalács. Most is történik valami. Talán éppen azon van a tészta, hogy a túrósbéleshez jól megkeljen. Hát igyekezzen, mert én meg szaharom le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése